2011. január 31., hétfő

LGT

Ma rossz napom volt! Reggel arra mentem be dolgozni, hogy mindkét kazán leállt, és meglehetősen hideg van. Kint is röpködnek a mínuszok, tehát logikus, hogy ilyenkor romlik el.  10 óra körül sikerült beindítani a fűtést, de ekkorára már tökéletesen megfagytam és elment a kedvem a naptól. Amikor lejárt a munkaidőm ( 4 óra ), elindultam bizottsági ülésre, ahol az idei költségvetés volt a téma. Nem kívánom senkinek sem! És ekkor jött a nap fénypontja: akkorát estem, mint egy ólajtó. Az utóbbi napokban már volt egy-két manőverem, amit a műkorcsolya EB-n is megirigyeltek volna, de ezt az esést nem tudtam elkerülni. Igazából csak térdre estem, nem is nagyon, mert a kezemmel tompítottam. A baj az, hogy a bal térdem megrándult, és nekem ez a leggyengébb testrészem, meg olyan, mintha átrendeződtem volna belül. Na, tovább nem nyavalygok, majd jobban vigyázok ezután. 
Hipp-hopp, eltelt egy-két óra a hivatalban és fél kilencre már itthon is voltam. És gyorsan befejeztem a scrap oldalamat, mert a scrap.hu -n ma éjfélkor jár le a januári vázlat kihívás, ahová ezt az oldalt szerettem volna  nevezni.



Az LGT a kedvenc együttesem. Amikor a Nyugati pályaudvaron volt a búcsúkoncerjük, amiről kiderült, hogy ők sem nagyon tudják miért búcsúznak, akkor láttam őket először élőben. Nekem az volt a koncertek koncertje. A nagy koncertekre ha tehettem, mindig felutaztam Budapestre. Voltam az Illés koncerten, az Omegán, amikor ömlött az eső szinte végig, a Piramis koncerten, még a körcsarnokban. És felutazni a koncertre, meg hazajutni, az mindig kaland volt, főleg ha vonattal történt az utazás. Merthogy amire végetéretek a koncertek, már nem volt vonat, csak postajárat, vagy a másnapi első. Szóval ezek nagyon szép emlékek.
Visszatérve az LGT-re és a Szigetre. Én annyi embert és korosztályt együtt tombolni még nem láttam. Presszerék annyira boldogok voltak, amit nem is lehet leírni. Szerintem ők sem gondolták, hogy ennyien lesznek rájuk kiváncsiak. Elénekeltek mindent, amit ilyenkor hallani kell...
Koncert után, amikor araszoltunk ki a Szigetről, kb. két órát vett igénybe, állandóan felhangzott egy-két dal, legtöbbször a Neked írom a dalt. Nekem ez a legnagyobb kedvenc, így érdekes volt, meg furcsa, meg vigyorgós, meg nagyon jó.
Most, hogy fáj minden részem az eséstől, csak az jut eszembe, hogy Nem adom fel!

Csúszásmentes szép hete kívánok nektek!
Tipitá

2011. január 30., vasárnap

Madárkák és sajttorta...

...meg sajtkrémmel töltött aszalt szilva baconbe csavarva. De menjünk sorba.
Most egy itthon-maradós hétvégénk van, ami általában úgy kezdődik, hogy játszóházat tartok. A szombat délelőtt nagyon jó erre a tevékenységre. Az anyukák vagy csak beadják gyermeküket és addig végzik a dolgukat, vagy ha kedvük van, ők is alkotnak, meg beszélgetnek egy jót. Már "törzsvendégeim" vannak, és olyan jó látni, hogy egyre ügyesebbek és egyre szebben dolgoznak. Tegnap madárkákat készítettünk és álarcokat, mert "Itt a farsang, áll a bál...". A Praktika februári számában találtam a kismadarak ötletét, ami olyan nagyon egyszerű, hogy mindenki el tudta készíteni pár perc alatt. A karácsonyi scrap-papírjaim között kék, kékes színűek is voltak, azokat használtuk fel. Egyszerű fa ruhacsipeszre ragasztottuk, majd festett fa- ágra ültettük a kész madárkákat. Teljesen beléjük szerelmesedtem. Természetesen készítettem magamnak is, az ebédlőt ékesítik.
Ilyen:

Mutatok két álarcot is, amit a lányok készítettek:


Délután pedig elkezdődött a sütés-főzés, mert ismerősök jöttek vacsorára. Olyan kajákat készítettünk, mert J. is segített, sőt a husit teljesen ő sütötte, amiket szeretünk és már régen ettünk. Ez a sajtkrémmel töltött aszalt szilva baconbe vagy füstölt szalonnában, nagyon finom. Stahl Judit: Gyorsan, valami finomat! könyvében van a recept. Én így készítettem:
Egy csomag aszalt szilvát vörösborba áztattam egy-két órát. A natúr sajtkrémet (egy tömlős elég egy csomag szilvához) ízesítettem kettő gerezd zúzott fokhagymával, egy kávéskanál mustárral és borssal. A szilváról leöntöttem a vörösbort és utána megpróbáltam beletölteni a sajtkrémet. Szerintem lehetetlen. Így én kentem rá egy kicsi sajtot és úgy göngyöltem a szalonnába, majd egy fogpiszkálóval átszúrtam A sajt nem fog kifolyni belőle sütés közben sem. A szalonna lehet bacon, bármilyen füstölt,  én már házi szalonnával is készítettem. Addig sütjük a sütőben, amíg a szalonna meg nem pirul. Mivel a szalonnától egy kicsit zsíros, kenyeret adunk hozzá.
Ez még a készítés fázisa, a megsültet elfelejtettem lefotózni.


Aztán volt még hagymaleves,  malacsült sült krumplival és párolt fügés-vöröskáposztával, a desszert pedig a sajttorta. Végig bírtuk enni, jó volt! Mivel ez nem egy gasztro-blog, a többi receptet nem írom le, de ha valamelyik érdekel benneteket szóljatok bátran!
A sajttortához jár eperdzsem is, természetesen házi!


Szép estét!
Tipitá

2011. január 29., szombat

Szikrázó napsütés

Tegnap reggel és mai is, amikor reggel kinyítottam a szemem, a napsütést észleltem legelőször. Hó és zúzmara, ameddig a szem ellát, és csillogás a napfénytől. Már nagyon kellett ez, az előző hetek szürkesége után. Imádom!

Ilyen a kertem:



Napsütéses hétvégét mindenkinek!
Tipitá

2011. január 28., péntek

Játék Töpszlívinél



Itt találjátok meg a játékot! Én nagyon szeretném ezt a párnát, mert csodálatos!
Szép hétvégét!
Tipitá

2011. január 26., szerda

Interaktív tábla és szövőszék

Az iskolánkba interaktív táblákat szereltek fel, mert sikeresen pályáztak. A múlt héten volt is egy tanfolyam, inkább ismertető, ahol bemutatták, mit is tud ez a csodatábla. Természetesen ettől is fél az ember először, mint minden újtól, meg furcsa, hogy az ujjammal is nyomkodhatom a táblát, de ha megismeri...
Az idén folklórismeretet tanítok az iskolában. Ezt a néptánc tagozatosoknak kell kötelező tantárgyként tanulni. (Már régóta tanítom ezt a tárgyat, de ilyen nagy létszámú táncos gyerek az idei tanévtől van. Hat osztály, és órarendben szerepel a folklór.)  Már rengeteg tankönyv megjelent, de igazából egyik sem olyan nagyon jó, meg az elsősök mondjuk még nem tudnak írni, olvasni, illetve tavaly nem rendeltek az idei tanévre.:(
De mostmár van interaktív tábla!! Eddig kézzel, lábbal próbáltam néha elmagyarázni dolgokat, mert hát ugye a gyerekek többségének fogalma sincs a paraszti kultúráról. A városban van egy kúria, aminek több terme is parszti tárgyakkal van berendezve. A kúria szembe van az iskolával, így olyan szerencsém van, hogy bármikor átmehetek és élőben megmutathatom a tárgyakat. (Ja, az épület a művelődési ház fennhatósága alá tartozik, ott meg ugye én vagyok a vezető. Ez nem felvágás, csak tény.)
Most éppen a fonást, szövést kezdtük el beszélgetni, amit meg kell mutatni, mert különben a gyereknek fogalma sincs a dolgokról. Ilyen kiállítási anyagunk is van, csak most nem látható, sajnos. Perszem meg lehet mutatni könyvekből is a képeket, de az néha olyan kicsi, hogy képtelenség megfigyelni a részleteket... És akkor jön a tábla. Keresek megfelelő képeket az interneten és már azonnal tudom is kivetíteni, vagy filmeket lejátszani. Egy álom!! Így is egész órán járt a szám, de legalább látták is a gyerekek., hogy mit magyarázok. Még fegyelmezni sem kellett, mert mindenki tátott szájjal figyelte a táblát. Remélem tényleg megjegyeztek valamit!! A jövő héten kiderül.
Szóval most interaktívan tanítom a szövés mikéntjét, eszközeit. Ha lehet egy-két szövős-blogolós munkáit is bemutatom, hogy lássák milyen csodákat lehet készíteni!

Szép napot!
Tipitá

2011. január 25., kedd

A második naptár

Tudom, hogy már január végén járunk, régen elmúlt a karácsony is, de hát ez van. Végre elkészült a második naptáram is. A barátnőmnek, illetve a családjának készítettem a két csodálatos gyermekéről. A fotókat ő válogatta, de nem tudta, hogy mihez kell. Mivel nagyon-nagyon megértő, meg szeret engem, mint ahogy én is, ezt a kis idő csúszást elnézte nekem!:))
Íme a mű:

























Kislányos oldalakat eddig még nem készítettem, így most tobzódtam a rózsaszínben. Örülök neki, hogy végre elkészültem, bár itt is szenvedtem két hónappal.
Ja, M-nek nagyon tetszett!

Tipitá



Blogdíj 3

Aritól kaptam  következő díjat:
A szabályok:Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.

- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.

- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.

- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.
A jelöltjeim pedig:

Andi, Nóri és alterego. Fogadjátok szeretettel!
Tipitá

2011. január 21., péntek

Csík zenekar

Nagy rajongójuk vagyok. Szeretem és tisztelem őket azért, amit csinálnak, ahogyan zenélnek és amilyen emberek. Nagyon szeretem a népzenét, szerintem a magyar népzenétől nincs is szebb. A Csík zenekar feldolgozásai pedig..., nem is találok szavakat. Ősszel, amikor meghallottam Presszer: Te majd kézenfogsz számát..., nem tudom hányszor hallgattam meg egymás után, vagy a Kaláka Titok koncerten előadott Születésnapomra dalt. Imádom, imádom!

Ma pedig ezt találtam, amitől ismét dobtam egy hátast! Hallgassátok meg!



 Maximálisan megérdemelték a Prima Primissimát!

Szép hétvégét!
Tipitá

UI: Rájöttem, hogy ez a koncert már jó régen volt. De akkor én eddig miért nem tudtam róla?

2011. január 16., vasárnap

Blogdíj ismét


Tittinától ismét megkaptam ezt a blogdíjat.  Az igazság az, hogy már régen. Meg is írtam a hét dolgot pár nap alatt, de még mindig nem tudom, hogy kinek küldjem tovább. Akiket ismerek, azok már többször is megkapták, az új ismrőseim közül többnek küldtem el az első körben. Így egyenlőre nem küldöm tovább, csak ha kitalálom a hét személyt. Nem baj?

Akkor újabb hét dolog rólam:
1. Kedvenc színem a zöld, legújabban a türkíz és a föld szinek. Kicsi koromban mindig kék ruhát kaptam, merthogy kék a szemem és az jól áll. (Ma már inkább szürkés egy kis zölddel.) Ezért hevesen tiltakoztam a kék ellen. Aztán főiskolás koromban egyszer végignéztem a szárítón. Majdnem minden kék volt!
2. Szeretem a spenótot, kedvencem a tök- és kelkáposztafőzelék, ha az apukám készíti.
3. 2002-ben voltam raftingolni Ausztriában. Életem egyik legnagyobb élménye. Ráadásul az utat nyertem Kapolcson!! Amikor megtudtam, hogy nyertem, felhívtam a barátnőmet, hogy a férje mikor van itthon (állandóan utazik, mert énekel), mert mennénk egyet raftingolni. Ugyanis a történések előtt pár hónappal megbeszéltük G-vel, hogy nagyon szertnénk kipróbálni. Aztán elutaztunk és óriási volt. Meg kellene szkreppelnem!
4. Nagyon hamar elsírom magam. Egy filmen, zenén, érzésen, gondolaton...
5. Szeretem a meséket, gyűjtöm a mesekönyveket. És nem értem meg azokat, akik elajándékozzák a mesekönyveket, amikor a gyerekek felnőnek!
6. Imádom a szép bizsukat! Legjobban a gyöngyből készülteket, meg a kicsit régi, antik hatásúakat. A fontossági sorrend: karkötő, gyűrű, nyaklánc, fülbevaló.
7. Szeretek dzsemet, lekvárt készíteni. Szoktam kicsit különlegesebbeket is csinálni: fehércsokis eper, banános rebarbara (Jovi szerint király!), fekete-erdő dzsem. Egyszer főztem sütőtökből, aminek annyi baja volt, hogy kicsit sok tartósítót tettem bele és nagyon lehetett érezni. Az első kisérletem pedig még főiskolás koromban volt (hú de régen!!), amikor szőlőből készült a lekvár. Isteni jó volt. Csak egy kicsit híg lett és ezért drága nagymamám úgy gondolta, hogy főzi még egy kicsit. Eredmény: nem lehetett kiszedni az üvegből! Évekig tartott egy üveg. A koliban, amikor már semmiféle más édesség nem volt, meg pénzünk sem, egy kis kanállal kivéstünk egy darabkát, aztán el lehetett szopogatni, mint a cukorkát. Tavaly télen narancsból készítettem dzsemet, és most is várom, hogy legyen egy kis akció, mert reggeli piritóssal imádom ezt az ízt. Igaz, hogy a tisztitás miatt kicsit macerás a dolog, de megéri. Ja, még van az igazi szilvalekvár főzés is, rézüstben, hagyományos módon. Ez sajnos nem nálunk van, hanem az egyik ismerősnél, de ha tehetem mindig megyek segíteni.


Jó hetet, sok napsütést kívánok nektek!
Tipitá


2011. január 14., péntek

Scrap ajándékok

A héten két csodálatos levelet kaptam. Az egyikben Mesi karácsonyi képeslapja volt, amit a staféta keretében készített és küldött nekem. Egy kicsit késve érkezett, de ez egyáltalán nem von le az értékéből. Az egyik legjobb dolog szkreppes társadtól képeslapot kapni, mert az mindig valami csodálatos, szépséges, jóságos dolog lesz! Köszi Mesi még egyszer! Ja, még kaptam egy pecsétet is!!!
A másik fontos küldemény pedig Borka ajándékát tartalmazta. A Yabo évvégi minialbumos kihívásán minden induló kapott egy albumot ajándékba. Nagyon köszönöm, már kitaláltam, hogy mi kerül bele, csak idő kérdése a megvalósítás!



Szép hétvégét mindenkinek!
Tipitá

2011. január 13., csütörtök

Ismét játék, játék

Játsszatok velem:)



Itt találtam egy játékot, ahol ezt a szépséget lehet megnyerni.




Ez pedig egy másik csodás ajándék!



2011. január 7., péntek

Eliza

Bebi játékot hírdetett, és ezeket lehet megnyerni:






Új év, új napló

Már tavaly is megdizájnoltam egy kicsit a határidőnaplómat, mert az Andié nagyon megtetszett. Szerettem használni és nagyon legyezgette a hiúságomat, hogy az emberek megnézegetik. Így természetes volt, hogy az idén is teszek rá egy kis diszítést.
Ilyen lett:

Egy kis mintalyukasztás, papírvirág és strasszok. Ennyi az egész.
Szép napot!
Tipitá

2011. január 3., hétfő

Naptár és lovacska

Szilveszter délelőtt eljutottunk a keresztfiúnkhoz, akit már régen láttunk és ekinek végre adaadhattuk a karácsonyi ajándékokat. Kapott egy Kisvakond dvd-t, egy olyan könyvet, amihez van sok-sok kellék, amikből hangszereket lehet összerakni. Minden le is van írva, rajzolva, vannak sablonok, matricák. Lehet készíteni dobot, csörgőt, szélcsengőt, száncsengőt, citerához hasonló valamit. Hál istennek a gyerek nagyon muzikális, szeret énekelni, szereti a zenét. Azt hiszem Halász Judit és az Alma együttes most a favorit. A harmadik ajándék a lovacska volt, amit náluk fejeztem be, amíg beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk én szorgalmasan öltögettem a ló kantárját, sörényét és a füleit. A minta a Praktika decemberi számában volt és nem is volt nehéz elkészíteni, csak azért én egy kicsit hadilábon állok a varrással. De Marciért mindent. Tetszett neki, alíg tudtam lefotózni, mert ugrált és táncoltatta a lovat. Aztán azzal aludt el!:)
Ilyen lett:


És megkapták a 2011-es naptárat is. Igázából ez készült egy kicsit nehézkesen ( alkotói válság ) és nem is lett minden oldal olyan, mint amilyet szerettem volna, de ez már ilyen.











A novemberi oldal fotója 2009-ben Márton-napon készült. Berecz András mesélt nekünk, nagy-nagy örömünkre, és akkor kértük meg a közös fotóra.



Néhány oldalnál próbáltam a hónaphoz illő fotót keresni, ha ez nem jött össze, legalább a szinekkel érzékeltettem az időt. 

Végezetül Kósa Andi játékra hív bennünket, nézzétek meg!



Szép napot mindenkinek!
Tipitá