2010. november 29., hétfő

Az első gyertya

Igazából tegnap szerettem volna ezt a bejegyzést megírni, de mire a géphez értem volna, elaludtam, mert egy kicsit fárasztó volt a nap. Tegnap volt az első adventi vasárnap. Az utolsó pillanatokban elkészült a koszorúnk. Mentségemre szól, hogy minden évben én készítem el J. anyukájának és hugának is, ezért néha alkotói válságba kerülök.


Ez a miénk. A borostyánt nagyon szeretem, ezért szinte minden évben használom, az angyalszárnyakat pedig a Praktikában láttam és rögtön megtetszett. A bordó, arany színpáros nekem nagyon bejön a karácsonyi dekorációban, így az ebédlő asztala most ebben pompázik.
Íme:




A másik két koszorú:




Folytattam a lakás díszítését is. A hozzánk belépőket a kedvenc angyalkám fogadja. Amikor évekkel ezelőtt megláttam egy boltban, muszály volt megvenni, pedig emlékszem, nem nagyon volt rá pénzem. De hát annyira angyal...



Délután megkaptam az első karácsonyi ajándékomat, megnéztük a Harry Potter legújabb részét. Én imádom a könyveket is, az új részeket pedig mindig moziban kell legelőször megnézni. Jó a film!! Csak egy bajom van, a második részét jövő szeptemberben mutatják be. Hát, ez a marketing.
De ezzel még nem ért véget a nap. Este beindult a saját mikulás-gyárunk. Az egyesületünk évek óta mikulás  ünnepséget rendez a tartosan beteg, a fogyatékkal élő és a csonka családban felnövő gyerekeknek. Van műsor, amit néha mi adunk elő  (ismerőseinknek igazi csemege), ajándékok, torta, süti, beszélgetés, örömkönnyek. Nagyon sokan adakoznak ilyenkor, és ez jó érzés. Most is kaptunk rengeteg játékot, édességet, ruhát. Na, ezeket kezdtük el tegnap csomagolni. Most kb. 200-220 csomagot készítünk, bár ahogy Doktor nénit (ő a kitaláló) ismerjük, ez a szám még növekedni fog. De nem baj. Jövőhéten hétfőn csomagot osztunk, tapsolunk a mozgássérült kisfiúnak, hogy ki tud jönni a mikuláshoz, bőgünk egy jót, aztán mosolygunk egymásra és megesszük a maradék sütiket meg tortát.



A nap végén, este végre meggyújthattuk az első gyertyát:



Tipitá

2010. november 19., péntek

Elkezdődött...

...a  karácsonyi készülődés. Tegnap szabadságon voltam, leginkább azért, hogy rendbe tegyem a kertemet. Természetesen esett az eső. Ez mindig így van, ha kerti munkát tervezek. Életbe lépett a b-terv, a takarítás. Úgy gondoltam elkezdem a lakás díszítését is, mert most van időm. Már egy hete karácsonyi díszek után kutatok, amiket majd a játszóházban lehet készíteni, hét elején megjött a Praktika, amiben jobbnál-jobb ötletek vannak, így tele vagyok inspirációval.
Mág nincs kész az egész lakás, de most ez a kedvencem:
A keretek állandóan a falon vannak, csak cserélgetem  a "tartalmat". A képkeretbe akasztott díszeket valahol láttam, de már nem tudom hol.
Most még azt nem tudom pontosan, hogy a csodálatos disztököket, hogyan építem be a karácsonyi enteriőrbe, mert azokat imádom, és most nagyon szépeket kaptam.
Szép napot mindenkinek! ( Ja, ma már természetesen jó idő van, és megyek dolgozni!)
Tipitá

2010. november 18., csütörtök

Merika ajándéka

Merika ezt a képet küldi ajándékba majd, valakinek új blogja megnyitása alkalmából.
Részletek: http://merika-szinpalettaformaecset.blogspot.com/

Népzene és néptánc

Tegnap filharmónia előadás volt nálunk a gyerekeknek. A nyíregyházi művészeti szakközépiskola néptánc és népzene szakos növendékei adták a műsort! Csodálatos volt. Egyszer-kétszer beleborzongtam! Ismét rájöttem, hogy a magyar népzenénél és néptáncnál nincs is szebb. Mondjuk ezt már régóta tudom. A legszebb különben az volt, ahogy ezek a 16, 17, 18 éves fiatalok zenéltek és táncoltak. Teljes szívvel és lélekkel, örömmel. (A brácsás srácnak raszta haja volt!, de ez persze semmit sem von le a játékából!)
Összegezve, úgy gondolom jó kezekben van a hagyományunk!! És ez nagyon fontos!

Szép napot! Tipitá

2010. november 16., kedd

Novemberi ibolya

Ezzel a novemberi ibolyával köszöntök mindenkit az induló blogomon! Az ibolyát ma találtam a kertben a százszorszépektől nem messze. Nem is olyan régen pedig a virágzó meggyfáról készítettem képet. Állandóan megtréfál bennünket a természet, és ez valószínűleg nem jót jelent, de most térjünk inkább vissza a bloghoz.
Kb. az utóbbi fél évben lettem blog olvasó. Amióta megismertem a szkreppelő társaim blogjait. Aztán úgy gondoltam, ilyet én is szeretnék. Ez a gondolat elég sokáig érlelődött bennem. Több hónapig. Tegnap pedig csak úgy elkezdtem a regisztrációt. Ami sikeresen meg is történt. Ma vettem a bátorságot , hogy elkezdjem az írást. Egyenlőre csak magamnak, mert ugye még nem ismer a nagyvilág. De majd egyszer... Meg természetesen meg kell ismernem a szerkesztés menetét is. Úgy gondolom jó buli lesz!
Induljon a nagy kaland! Várom az első olvasót!
Tipitá