LGT

Ma rossz napom volt! Reggel arra mentem be dolgozni, hogy mindkét kazán leállt, és meglehetősen hideg van. Kint is röpködnek a mínuszok, tehát logikus, hogy ilyenkor romlik el.  10 óra körül sikerült beindítani a fűtést, de ekkorára már tökéletesen megfagytam és elment a kedvem a naptól. Amikor lejárt a munkaidőm ( 4 óra ), elindultam bizottsági ülésre, ahol az idei költségvetés volt a téma. Nem kívánom senkinek sem! És ekkor jött a nap fénypontja: akkorát estem, mint egy ólajtó. Az utóbbi napokban már volt egy-két manőverem, amit a műkorcsolya EB-n is megirigyeltek volna, de ezt az esést nem tudtam elkerülni. Igazából csak térdre estem, nem is nagyon, mert a kezemmel tompítottam. A baj az, hogy a bal térdem megrándult, és nekem ez a leggyengébb testrészem, meg olyan, mintha átrendeződtem volna belül. Na, tovább nem nyavalygok, majd jobban vigyázok ezután. 
Hipp-hopp, eltelt egy-két óra a hivatalban és fél kilencre már itthon is voltam. És gyorsan befejeztem a scrap oldalamat, mert a scrap.hu -n ma éjfélkor jár le a januári vázlat kihívás, ahová ezt az oldalt szerettem volna  nevezni.



Az LGT a kedvenc együttesem. Amikor a Nyugati pályaudvaron volt a búcsúkoncerjük, amiről kiderült, hogy ők sem nagyon tudják miért búcsúznak, akkor láttam őket először élőben. Nekem az volt a koncertek koncertje. A nagy koncertekre ha tehettem, mindig felutaztam Budapestre. Voltam az Illés koncerten, az Omegán, amikor ömlött az eső szinte végig, a Piramis koncerten, még a körcsarnokban. És felutazni a koncertre, meg hazajutni, az mindig kaland volt, főleg ha vonattal történt az utazás. Merthogy amire végetéretek a koncertek, már nem volt vonat, csak postajárat, vagy a másnapi első. Szóval ezek nagyon szép emlékek.
Visszatérve az LGT-re és a Szigetre. Én annyi embert és korosztályt együtt tombolni még nem láttam. Presszerék annyira boldogok voltak, amit nem is lehet leírni. Szerintem ők sem gondolták, hogy ennyien lesznek rájuk kiváncsiak. Elénekeltek mindent, amit ilyenkor hallani kell...
Koncert után, amikor araszoltunk ki a Szigetről, kb. két órát vett igénybe, állandóan felhangzott egy-két dal, legtöbbször a Neked írom a dalt. Nekem ez a legnagyobb kedvenc, így érdekes volt, meg furcsa, meg vigyorgós, meg nagyon jó.
Most, hogy fáj minden részem az eséstől, csak az jut eszembe, hogy Nem adom fel!

Csúszásmentes szép hete kívánok nektek!
Tipitá

Megjegyzések

  1. Az esős Omegán ott voltál? Én nem, de ha a TV-ben látom a koncertet, mindig nagyon figyelek.Tetszik az eső.
    Te hogy emlékszel rá?
    Tudom, hogy LGT-ről írtál,és a Neked írom a dalt nekem is tetszik.
    Térdednek gyógyulást! Az enyém is össze-visszaverve életem folyamán.

    VálaszTörlés
  2. már napok óta írnék, de valahogy sosincs időm... ennyi az évközbeni vakációról...
    szóval, remélem a térded már rendben... és a rossz napnak is vége... bár, ha szkreppeltél, akkor biztos vége :D...
    csodálom a "ha-itthon-vagyunk-akkor-játszóház"-állításod... vagány ember lehetsz, LGT-től, Omegástól, játszóházastól, lekvárostól, szkreppestől, raftingolástól, gyerekszeretetedtől... puszi neked

    VálaszTörlés
  3. Éva: Az Omega koncertre drága barátnőmmel utaztam, akinek már a csak a csillagok énekelnek, de ők remélem nagyon szépen... Amikor egy rövid "kocsmázás" után elindultunk a srácokkal, J. unokatestvérei(az egyikük szintén nincs velünk már) és munkatársaik, a stadionba, látszott, hogy óriási eső lesz. A koncert nagy részét a lelátó külső részén hallgattuk, mert fedett volt. Sajnáltam a zenekart, mert a külföldről hozott csúcs hangtechnika is felmondta a szolgálatot, a mikrofonok egymás után hallgattak el. De jó volt. Amikor ennek ellenére egy-két dalt egy stadionnyi ember együtt énekel, az ott van.
    A térdem lilul, de jól van!Köszi!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése