2010. december 31., péntek

Újévi recept

Vegyél 12 hónapot!
Gondosan tisztítsd meg a
keserűségtől,
kicsinyességtől,
félelemtől,
haragtól!
Azután oszd fel a hónapokat
30 vagy 31 napra!
Minden napot készíts el
1 rész munkából,
3 rész jóakaratból és
sokgyűszűnyi derűből!
Mindehhez adj
3 evőkanál optimizmust,
1 csipetnyi iróniát,
1 késhegynyi tapintatosságot!
A kapott masszát bőven öntsd le szeretettel!
A kész ételt mindig díszítsd
apró figyelmességgel
és tálald fel ragyogó arccal!


Boldog, szép új esztendőt kívánok mindenkinek!
Tipitá

2010. december 28., kedd

Textilalbum Marciról

Végre elkészült egy ajándékom! Hát igazából nem is karácsonyi, hanem már jóval előtte át kellett volna adnom! Ezért lelkiismeretfurdalásom van, de a saját készítésű ajándékokkal így járok néha. Annyi szól a mentségemre, hogy ezt az albumot már régen elkezdetem, mert a varrás miatt Andiék egyik kihívására is nevezni akartam. (Valamikor az ősszel.) Aztán úgy abbamaradt a dolog, meg elkezdődött a karácsonyi készülődés. Most azonban a két ünnep között szabadságon vagyok, és igazából nincs is semmi dolgom. Így alkotok és alkotok... Ritka pillanatok.
A textilalbumot a scrap-táborban ismertem meg, nekem nagyon bejött. Mivel Marci anyukája varrással foglalkozik (Terka babát készít, meg viseleteket, meg egyedi tervezésű ruhákat, meg ilyesmiket), ezért egyértelmű volt, hogy textil minialbumot készítek neki ajándékba.
Ilyen lett:










Marci a keresztfiam! Augusztusban volt három éves.
Szép estét! Tipitá

2010. december 26., vasárnap

Kuponfüzet ajándékba

Karácsony előtt az utolsó pillanatokban jutott eszembe az ajándék J-nek. Neki nagyon nehezen tudok kitalálni jó ajándékot, mert legjobban mondjuk egy motor alkatrésznek örülne, azt meg én nem tudok venni. Nemrégen kapott egy bukósisakot (motor az egyenlőre nincs!!! :)), amit természetesen ő választott ki, tehát nem volt igazi meglepi. Szóval, az utolsó percekben eszembe jutott a kuponfüzet. Szilvi készített egyszer egy ilyet, ami nekem nagyon megtetszett és most másoltam. Mivel mi 23-án elutazunk az édesapámhoz, fogtam a scrap-bőröndömet, hogy majd otthon megcsinálom. 23-án legyártottam az oldalakat, vonalaztam, kitaláltam a szöveget, aztán úgy gondoltam másnap még lesz időm befejezni. Hát nem lett. 24-én délelőtt rám tört a nátha, vagy valami. Öt percenként tüsszögtem, aztán orr fújás és borzalmas nyűgösség. Közben még sütit sütöttem, amit el is rontottam, káposztát töltöttem (három után kézmosás, orrfújás). Szóval mire elkészültem a házi munkával, én is kész lettem. Így nem tudtam befejezni az ajándékot, csak másnap. J. nagyon-nagyon örült neki. Azt hiszem az utóbbi évek legjobb ajándékát sikerült kitalálnom.







Összesen tíz oldal van benne, amit a megajándékozott keveselt :), és nem mindegyik a motorról szól, csak majdnem. Ez van. Én pedig kaptam három csodálatos kötött zoknit, amit az interneten rendelt J. Nagyon szupik és imádom őket, bár az egyik olyan ronda zöld, hogy párját ritkítja, de meleg!!

Még egy pár fotó a végére. Ma sikerült lefotóznom, amikor a cinke dióért jött a teraszra!

Itt még csak közelít:


Aztán megszerezte:



Örülök, hogy olvastál! Tipitá

2010. december 23., csütörtök

Gyertyák

Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.
                                                                    V-Moto-Rock










Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!
Tipitá












Bon-bonos dobozok

Sikeresen elkészültem velük, igaz nem sokat aludtam az éjjel. Az énekkaros lányok és Peti, a karvez  kapták meg. Nagyon örültek neki és tetszett is, meg jó meglepetés volt.


Mindenki választhatott magának, mert nem akartam én kiosztani, mivel nem személyre készült. Azt nem tudtam volna megcsinálni, mert ahhoz több idő kell.
Megmutatom egyesével is:







Ez a kedvencem:, de nem tudom kié lett.






Ezt Peti választotta, és neki is készítettem.


Ilyenek oldalról:



És természetesen mindegyikben volt bon-bon is!
Tipitá




2010. december 21., kedd

Ágoston

Bemutatom Ágostont. Lehet, hogy már két éve himeztem, de csak most készült el a hátoldala. Azt nem én készítettem, de az akasztókat igen.



Szép napot!
Tipitá

2010. december 20., hétfő

Karácsonyi bon-bon, püspökkenyér és angyalka

Igazából bármikor el lehet készíteni ezt a csokis finomságot, de én tavaly már nem vettem szaloncukrot, hanem ilyet csináltam. Ezenkívül nagyon jó ajándék, az édességgel ugyanis szerintem nem lehet melléfogni.
A receptet tavaly találtam valahol, sajnos a pontos lelőhelyet nem tudom.
A recept a következő: 2 rész darabolt étcsokoládé - én kilóra veszem cukrászkellékes boltban. (Ez a legolcsóbb.) 1 rész mogyorókrém. Bármilyen jó! Vízgőz felett felolvasztom. Amikor megolvadt, öntök bele egy kicsi étolajat, ettől selymesebb lesz. (Tavaly próbálkoztam azzal, hogy teszek bele egy kis rumot, de az összekapta a csokit.) Ezután jön az unalmasabb munka, kis bon-bonos papírokba adagolom a masszát. A tetejét lehet díszíteni mazsolával, magvakkal, aszalt gyümivel, de nem fontos. Egy baj van ezzel a dologgal, nagyon hamar elfogy, mert jó!
Egy adag most is ajándéknak készül, a többit megeszegetjük.
A püspökkenyér lényegében gyümölcskenyér, de én így ismerem. Szerintem ez az első süti, amit én elkezdtem sütni. Főiskolás koromban, ha otthon voltam, mindig sütöttem és vittem vissza a kollégiumba, mert ez sokáig elállt és a csajok imádták. A recept nagymamám réges-régi szakácskönyvéből való.
Hozzávalók: 6 tojás, 25 dkg cukor, 25 dkg liszt, fél csomag sütőpor, mazsola, dió, étcsokoládé, mogyoró stb., ami van. Lényegében piskótát készítek.  A tojásfehérjét habbá verem, hozzáadom a cukrot, majd a tojássárgáját. Fakanállal hozzádolgozom a lisztet is, majd legvégül a magvakat, mazsolát. Őzgerinc formában szoktam megsütni, így könnyen szeletelhető. A tésztája mégis más mint egy egyszerű piskóta, szerintem azért mert sokkal több cukor és liszt kerül bele, így más lesz a tészta állaga.
Most két adagot sütöttem, szintén ajándékba. Mert akik kapják nagyon szeretik, és az egyik ajándékozott állítólag hiába süti meg a receptem alapján, nem lesz olyan jó, mint az enyém.

Jó étvégyat, aki kipróbálja!


Mutatok még egy egyszerű ajándékötletet is.
Angyalkás hűtőmágnes dekorgumiból.



A sablont a jó kézügyességű rajzos barátnőm készítette valamikor. (Szerintem a fotó alapján le is lehet rajzolni.) Csak dekorgumi kell hozzá és mágnes lap. Az egyes alkotórészeket kivágjuk és összeragasztjuk. Uhu ragasztó megfelelő. A díszítés szabadon választott, az enyém csak arany üvegkontúrral van díszítve. (Én azért nem bonyolítom túl, mert mindig nagy mennyiségben kell elkészítenem, és így praktikus. Most csak egy pár darabot készítettem a karácsonyi vásárra, aztán lett egy 25 darabos rendelésem. Tavaly köszönetként adtuk az egyesület támogatóinak, azelőtt meg a jótékonysági bálban volt ajándék. Szóval ezért ilyen egyszerű.)

Szép napot!
Tipitá

2010. december 19., vasárnap

Negyedik vasárnap

Ma végre itthon vagyunk egész nap. Így a negyedik gyertyát nem este nyolckor fogom meggyújtani. Kicsit zsúfoltak voltak az utolsó napok, de holnaptól szabadságon vagyok, így hepi minden. Bár még megyek egy projekt záróra, egy karácsonyi ünnepségre és három hangversenyünk is lesz a kórussal. De akkor sem kell dolgozni. Most különben egyszerre csinálnék mindent. Takarítani kell, de azt majd a következő napokban. Főzni kell, de az még ráér. Ezek helyett leültem a géphez. De hát olvasgatnom kell a kedvenc blogjaimat, meg ha nem írom le a történéseket, ... akkor nem történik semmi, de én szerteném. Legjobban az ajándék készítéssel vagyok lemaradva: Marcikának lovacska, két naptár, bon-bonos dobozkák az énekkarosoknak, képeslapok befejezése (azokat holnap feltétlenük fel kell adnom) meg még egy-két apróság. Ilyen káoszban mindig előveszem a Praktika legelső évfolyamának decemberi számát és elolvasom a Macskakaparást. Gondolom már kiderült, hogy ez a magazin nálam a szakirodalom, a LAP, szertartás stb.stb.
Leírom nektek ide ezt a levelet, amit különben Csíkszentmihályi Berta írt és rajzolt is hozzá. A rajzokkal tökéletes a dolog, de azt nem tudom mellékelni.
Szóval:
     Macskakaparás - Egy macska levelei
"Csak azon kevesek figyelmébe ajánlom, akiknek nem sikerült hajszálpontosan követniük lapunk karácsonyi előkészületekre vonatkozó menetrendjét. Ez a levél gyorssegély.
Először is: Villámgyorsan tegyél le mindent mielőtt tovább rontanád a helyzetet. Aztán: Valahogyan törj utat az áthatolhatatlan konyhai dzsungelben és keresd meg a kávéfőzőt. (Ez lesz a legnehezebb.) Főzd meg életed legjobb kávéját, töltsd ki két csészébe (a legszebbekbe), és várj! Nehogy elkezd nélküle! Az angyal meg fog érkezni, még mielőtt a kávé kihülne. Ha melléd telepedett, iszogasd vele szép lassan a kávét, és merülj el a békesség kivételes, gyönyörű pillanatában. Ne haragudj rá, hogy miután felszürcsölte, máris továbblibben, és nem lát hozzá felvakarni a máktölteléket a padlóról. Ha akad, aki úgy gondolja, hogy a történet csak egy plussz mosogatnivaló koszos csészéről szól, az nem gondolja jól. Mert most következik a csoda: Minden megoldódik! Percek alatt lesz beigli, illatozó vacsora, délceg karácsonyfa, de ha nem lesz minden tökéletes, akkor is lesz ünnep. Mert az ünnep elsősorban mégiscsak odabent születik. Aki nem hiszi, járjon utána. Üdvözlettel: a Macska."

Az előző mondat leírása és a mostani között eltelt pár óra. Kb. 6. Hogy miért? Azért, mert amikor a Macskakaparást bepötyögtem, úgy elmentettem az addigi irományomat, hogy azt hittem elszállt minden. Ezért egy kicsit morcos lettem. Gyors felindulásból megfőztem az ebédet, sütöttem egy kuglófot, készítettem bon-bonokat, megpucoltam a mandulát és közben néztem az Abigélt, mert jó az a film. Aztán most megint leültem a géphez, és nagy öröm ért, mert kiderült, hogy nem szállt el minden.
Délután még az előbb leírtak mellett kimentem fotózni is, mivel olyan szép havas most az udvar. (Még a vakond túrások sem látszanak. Egy drága jószág, vagy több is állandóan összeturkál mindent. Én imádom a kisvakond meséjét, de ez az állat elköltözhetne már máshova. Még a fagyos föld sem akadályozza munkájában.) Megint jött a harkály. Nagyon szép. Majdnem lefotóztam, de én jobban meglepődtem, mint ő.
A héten kaptam két csodálatos képeslapot, két scrap-társamtól. Egyáltalán nem számítottam rá, nagyon jól esett. Az egyiket Jovitól:


A másikat pedig Ágikától:


Nagyon szépen köszönöm mindkettőt!!

Tegnap volt az évzáró, karácsonyi játszóházunk. Többek között mézeskalácsot is sütöttünk, ami isteni jó lett. Ezekkel a képekkel kívánok szép estét nektek!
Tipitá







2010. december 14., kedd

Ajtódísz

...amit megigértem. ( Egyenlőre még nem az ajtón van, hanem a falon, de itt is jól mutat.) Ezt teljesen én készítettem.  Az alapja nyírfaágakból készült. Egy vastagabb van, a többi vékony ágacska. Jó, ha van közöttük hosszabb is, mert akkor azokat vissza lehet hajtani, masniszerűen. Ezt összedrótozzuk úgy, hogy a drótból akasztót is formálunk. ( Nagyon egyszerű művelet, de magamtól nem találtam volna ki. Kb. 30 cm-es drótot kettéhajtok, a megfelelő méretű akasztót egy-két tekeréssel kialakítom, aztán a többivel összefogom a faágakat. Remélem elég szemléletesen le tudtam írni!) Ezek után már csak díszíteni kell. Ami van, illetve amivel szeretnénk. Az enyémen van egy kis fenyőág, nagyon apróka csipkebogyó ág (még sose láttam ilyet, először azt hittem mű), és lelógatva két toboz. Azokat egy szalag két végére felkötöztem, és átkötöttem vele az ágakat. De a dekorációs lehetőség számtalan. Karácsonyfadísz, angyalka stb, stb mehet rá. Ja és a masni! Azt is megtanultam szépet kötni. Egyszer már tanított egy virágos, de az nem volt ilyen jó.
Így néz ki:


És egy közeli:


Szép estét! Tipitá

Játékok

Két új játékot találtam Fogalmam sincs, hogy kell oldalra tenni, ezért csak a bejegyzésbe tudom. Valaki segíthetne!
Az egyik itt található, Ari blogján, és ezek a kitűzők a nyeremények:


A másik pedig itt van. Csodálatos nyaklánc a nyeremény.
Jó játékot nektek is!
Tipitá

2010. december 13., hétfő

2010. december 12., vasárnap

Harmadik vasárnap

Szép adventi vasárnapot kívánok mindenkinek!

A koszorú elkészítését is a Praktikában láttam pár éve. Cak egy vessző alap kell, legjobb a fűzfa vessző, mert az jó hosszú és szépen hajlik, meg egy jó nagy rongyos zsák. A kb. 15-20 cm-es anyagcsíkokat csak egyszerűen rácsomózzuk a vesszőre. A közepére pedig bármilyen fajta karácsonyi díszt tehetünk. Nekem természetesen angyalka van! Ezt a fajta koszorút egyébként bármelyik ünnephez, évszakhoz lehet igazítani, csak olyan anyagot kell választani. A gyerekek imádják készíteni.

(A kép a húsvéti játszóházban készült.)

Tegnap a virágkötő ismerősöm csodálatos asztalidíszeket, adventi koszorúkat hozott megmutatni, meg tanította is az érdeklődőket az elkészítésre. Jó kis praktikákat lestünk el.  Ajtódíszek és asztaliak készültek. Ma rájöttem, hogy semmit sem fotóztam le. Hát... Egy ajtódíszt készítettem én is, majd megmutatom. Csereberéltünk egy-két alapanyagot, meg ötletet is, mivel ő is művelődési házban dolgozik és gyerekfoglalkozásokat is tart.

Más. Reggel nemcsak a cinkék jöttek lakmározni, hanem láttam egy csodálatos harkályt is. Végigjárta a szilvafát, aztán elrepült. Nagymamám színházi látcsövével, ami az ablakpárkányon van mindig, hogy a madarak miatt kéznél legyen, nézegettem a szépséget! A fotót meg sem kiséreltem, mert az udvar végén van a fa és az én gépem ehhez kevés.

Még egy kis hangulat a mai naphoz: ezt hallgassátok meg.

Tipitá

2010. december 9., csütörtök

Képeslapok

Az ötlet a Tináé, hálás köszönet neki, itt találhatjátok. Nekem nagyon megtetszett és mivel kb. 60 darabot kell készítenem a munkahelyemre ( ilyet kapnak az egészségklubosok, a vasárnapra meghívott énekkar tagjai, illetve a partnereknek küldendő lapok), ezt a formát tartottam a legjobbnak. Bár ilyen mennyiségnél már sorozatgyártásról beszélhetünk, nincs két egyforma, mert a papírok felhasználása számtalan variációt jelent. Sőt, az újrahasznosításra is gondoltam, az évek óta összegyűjtött karácsonyi csomagolók, amik a mégjóleszvalamire kategóriába tartoztak,  most életre kelnek. Már gyerekekkel is készítettem ilyen lapokat, bár a négy különböző forma négy különböző papírra történő átmásolása, mert úgy szebb lesz, majd a sorrendben történő felragasztás nem mindenkinek volt egyértemű, és én már majdnem a hajam téptem, szép lapok születtek. ( Ja, voltak fejtetőre állított karácsonyfák is!!)

Ezek pedig az én lapjaim:
                                                                                                                                                                                          




2010. december 6., hétfő

2010. december 5., vasárnap

2010. december 2., csütörtök

Az első csomag

Tegnap írtam, hogy a gyerekek megkapták az első adventi csomagjaikat.
A barátnőm ma írta meg nekem Rebeka reakcióját, aki úszó gyertyákat kapott.

   "Úristen! Én mindig is ilyenre vágytam, csak nem tudtam megfogalmazni!"

:D Jó napom van!!
Tipitá

2010. december 1., szerda

Blogdíj

Blogdíjat kaptam Anditól! Ami nagy megtiszteltetés, hiszen még nagyon kezdő blogoló vagyok. Nagyon szépen köszönöm!
A játékszabályok!

1. Köszönd meg, akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további 7 blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról 7 dolgot.



1.Sok mindent gyűjtök. Szeretem a régi, szép alakú üvegeket. Ha színes, az külön jó. Az egyik gyűjteményembe a butellák tartoznak, már elég szép számmal. Ezeknek egy külön csoportja a sárga, vagy barna színű üvegből készült darabok. Legújabb mánia, a rózsaszínű üvegtárgyak. Gyerekkoromban nemcsak nekünk, hanem az egész rokonságnak ilyen kompótos készlete volt. Szerencsére még van belőle. J gyakran jár veterán motor-börzére, ahol nemcsak motoralkatrészeket lehet kapni, hanem régiségeket is. Majdnem mindig meglep valamivel. Az egyik utolsó szerzemény egy türkiz színű butella. Még sehol sem láttam ilyet!
Az üvegek mellet mindenféle régiség érdekel.
2. Imádom a turkálókat! Nemcsak a ruhásat, hanem a használtcikkeset is. Micsoda kincseket lehet találni!!
3. Van egy macskám. Özsömér a becsületes neve, de hallgat az Özsire és a Dög-re is. A történet érdekessége az, hogy én valamikor utáltam a macskákat. Pontosabban tisztes távolságból szemléltem őket. Merthogy szőrösek, dörgölőznek stb., stb. Aztán a 40. születésnapi partimon, jóságos volt:), hajnalban kicsit megfáradtan üldögéltünk az udvaron, amikor két macska érkezett. Egy kicsi és egy nagy. Közöltem velük, hogy el lehet tünni, hagyjuk egymást. Másnap délután, amikor a romokat takarítottuk, visszajött a kicsi és olyan éktelenül nyávogott, hogy éhes, hogy muszáj volt megetetni. Na, azóta velünk van. Szerintem az anyukája hozta nekem ajándékba, mert ő időnként kapott kaját, és úgy gondolta, jó helyen lesz nálunk. Természetesen Özsi a legszebb és legokosabb macska messze földön.
4. Főiskolás koromban a Nyírség táncegyüttesben táncoltam, amire büszke vagyok. Sok mindent tanultam ott azokban az években.
5. Szeretek lustálkodni, utána pedig lelkiismeretfurdalásom van.
6. Az utóbbi időben egyre többször gondolkozom azon, hogy a gyógynövényekről kellene tanulnom. Nemsokára belevágok!
7. A legrosszabb tulajdonságom, amit sehogy sem tudok leküzdeni, pedig régóta próbálom, hogy mindent az utolsó pillanatokra hagyok. De amikor nagyon-nagyon szorít az idő, akkor hozom a legjobb formám.

A blogdíjat a következőknek adom tovább szeretettel:
Gybogi, alterego, Veka, Ágika, Mónika, Marcsi, Csuti