Olimpia

Nem tudom ti hogy vagytok vele, én nagyon szeretem, engem magába szippant, végig kiabálom a döntőt, ugrálok és jó nagyokat bőgök. Szerdán és csütörtökön megőrültem, hogy nem látom a kajakosokat, csak a netről próbáltam valahogy tájékozódni, dolgoztam ugyanis. Tegnap este, amikor már itthon az ismétlést néztem, együtt húztam a fiúkkal, amikor rájöttem, hogy ez már felvétel!! Aztán sírtam egy jót Kozák Danuta és Risztov Éva Himnusza alatt. Mert olyan jó látni, amikor az a sok küzdelem és erőfeszítés célba ér, és örülök nekik, hogy boldogak! Meg amikor csak magyar zászlót lehet látni a nézőtéren, és lehet hallani, hogy éneklik a Himnuszt... A vizilabda meccseket csak sűrű kapcsolgatás közepette merem nézni. Sajnálom azokat a sportolókat akiknek most ezért, azért nem sikerült. Mert mindegyikük megtett mindent és néha olyan ici-pici dolgon megy el valami. A következő olimpia pedig négy év múlva lesz, az meg sok idő. 
Remélem még lesz okom a sirdogálásra a hátralévő napokban.:) Bár én az ismétléseken is tudok, újra és újra...

Szép napot!
Tipitá

Ui.: Valaki tudja azt, hogy miért nem tud nekem mindenki írni? Ezt hogyan lehet megjavítani?

Megjegyzések

  1. Ha kommentre gondolsz, én eddig tudtam, csak dupla kódot kér beírni, mielőtt közzétenné. Azt pedig a beállításoknál ki lehet kapcsolni, és kérheted csak azt, hogy közzététel előtt neked kelljen engedélyezni a kommentet. (Amúgy én is szurkolok ! Hajrá !)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem ez a baj. Van aki egyáltalán nem tud írni! De köszi! Megnézem a beállításokat!

      Törlés
  2. Nem vagyok egy sportos valaki.(bár apukám nagy focista volt)Mégis könnyezésig izgultam a kézilabda meccset!Máskor azt sem tudom eszik,vagy isszák! Most leégetem az ebédet, mert folyton a férjem mellett nézem ki hol tart. Én is megkönnyezek minden érmet, tegnap a lányok vízilabda meccsénél ragasztgattam, de többször ragadt a kezemhez a papír, mint a helyére! Így van ez, és így van jól. És én is nagyon tudom sajnálni, amikor apróságok miatt nem sikerül az igazi cél, még ha értékes az a másik helyezés is.

    VálaszTörlés
  3. :)))) Én sem nagyon alkotok mostanság, mert a tv-nézés fontosabb! :)

    VálaszTörlés
  4. Megértelek! Ráadásul nagy sportos családban nőttem fel, magamba szívhattam a szurkolást. Édesapám magyar válogatott tornász volt, anyu kosaras+ tornász, együtt alapították a PVSK szakosztályát, majd a Pécsi Kajak - Kenu Klubot, amit a bátyám után már az unokaöcsém vezet. Én csak vívtam, de szerettem. A Dunán kis rádiót hallgattunk, ha volt térerő!:) HAJRÁ MAGYAROK, JÖJJENEK AZ ÖRÖMKÖNNYEK!!!:)Tisztelet az összes versenyzőnek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg sportos család! Mi az hogy!!!Én mindig szerettem mozogni, általános iskolás koromban voltam egy-két futóversenyen is. Igazából néptáncos koromban tanultam meg, hogy néha mennyit kell küzdeni egy icipici sikerért. Hányszor bőgtem próbákon, mert nem ment, aminek kellett volna. De milyen jó volt a színpadon, vagy csak úgy táncolni!

      Törlés

Megjegyzés küldése