2012. augusztus 10., péntek

Olimpia

Nem tudom ti hogy vagytok vele, én nagyon szeretem, engem magába szippant, végig kiabálom a döntőt, ugrálok és jó nagyokat bőgök. Szerdán és csütörtökön megőrültem, hogy nem látom a kajakosokat, csak a netről próbáltam valahogy tájékozódni, dolgoztam ugyanis. Tegnap este, amikor már itthon az ismétlést néztem, együtt húztam a fiúkkal, amikor rájöttem, hogy ez már felvétel!! Aztán sírtam egy jót Kozák Danuta és Risztov Éva Himnusza alatt. Mert olyan jó látni, amikor az a sok küzdelem és erőfeszítés célba ér, és örülök nekik, hogy boldogak! Meg amikor csak magyar zászlót lehet látni a nézőtéren, és lehet hallani, hogy éneklik a Himnuszt... A vizilabda meccseket csak sűrű kapcsolgatás közepette merem nézni. Sajnálom azokat a sportolókat akiknek most ezért, azért nem sikerült. Mert mindegyikük megtett mindent és néha olyan ici-pici dolgon megy el valami. A következő olimpia pedig négy év múlva lesz, az meg sok idő. 
Remélem még lesz okom a sirdogálásra a hátralévő napokban.:) Bár én az ismétléseken is tudok, újra és újra...

Szép napot!
Tipitá

Ui.: Valaki tudja azt, hogy miért nem tud nekem mindenki írni? Ezt hogyan lehet megjavítani?

6 megjegyzés:

  1. Ha kommentre gondolsz, én eddig tudtam, csak dupla kódot kér beírni, mielőtt közzétenné. Azt pedig a beállításoknál ki lehet kapcsolni, és kérheted csak azt, hogy közzététel előtt neked kelljen engedélyezni a kommentet. (Amúgy én is szurkolok ! Hajrá !)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem ez a baj. Van aki egyáltalán nem tud írni! De köszi! Megnézem a beállításokat!

      Törlés
  2. Nem vagyok egy sportos valaki.(bár apukám nagy focista volt)Mégis könnyezésig izgultam a kézilabda meccset!Máskor azt sem tudom eszik,vagy isszák! Most leégetem az ebédet, mert folyton a férjem mellett nézem ki hol tart. Én is megkönnyezek minden érmet, tegnap a lányok vízilabda meccsénél ragasztgattam, de többször ragadt a kezemhez a papír, mint a helyére! Így van ez, és így van jól. És én is nagyon tudom sajnálni, amikor apróságok miatt nem sikerül az igazi cél, még ha értékes az a másik helyezés is.

    VálaszTörlés
  3. :)))) Én sem nagyon alkotok mostanság, mert a tv-nézés fontosabb! :)

    VálaszTörlés
  4. Megértelek! Ráadásul nagy sportos családban nőttem fel, magamba szívhattam a szurkolást. Édesapám magyar válogatott tornász volt, anyu kosaras+ tornász, együtt alapították a PVSK szakosztályát, majd a Pécsi Kajak - Kenu Klubot, amit a bátyám után már az unokaöcsém vezet. Én csak vívtam, de szerettem. A Dunán kis rádiót hallgattunk, ha volt térerő!:) HAJRÁ MAGYAROK, JÖJJENEK AZ ÖRÖMKÖNNYEK!!!:)Tisztelet az összes versenyzőnek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg sportos család! Mi az hogy!!!Én mindig szerettem mozogni, általános iskolás koromban voltam egy-két futóversenyen is. Igazából néptáncos koromban tanultam meg, hogy néha mennyit kell küzdeni egy icipici sikerért. Hányszor bőgtem próbákon, mert nem ment, aminek kellett volna. De milyen jó volt a színpadon, vagy csak úgy táncolni!

      Törlés