Ma a mézeskalács sütés napja volt. Szeretjük, kávéhoz, teához bármikor jöhet. Emlékszem, gyerekkoromban Nagymama gyakran sütött mézest. Nem csak karácsonykor. Volt egy rózsaszínű bádog dobozunk, hű mit nem adnék most érte, és abban tartottuk a sütit. Csak kör alakút szaggattunk, de kétféle volt mégis. Olyan aminek van a tetején dió és olyan, amelyiknek nem. És ez a fajta mézes, mindig napokkal később puhult meg. Bár megvan a recept, nem ezt szoktam sütni. Talán azért mert nekem ez nem kapcsolódik a karácsonyhoz, nem olyankor sütöttük. Érdekes.
Szóval, van egy jó receptem, amit nem kell pihentetni, rögtön lehet sütni. Éveken keresztül ezt sütöttük a művházas karácsonyi játszókban is. Az egyik kolléganőm hozta a receptet, azóta nálam is ez a nyerő.
Tegnap vettem egy cuki rénszarvasos kiszúrót. Nagyon jó forma! És majd jó lesz agyaghoz is!
Szeretem a mézest. Nagymamám sütött mindig, egy fonott szakajtóban tartotta, onnan eszegettük. A szakajtó nálam van, karácsonyi díszeket, szalagokat tartok benne most.
VálaszTörlésJó az a szarvasos forma, olyan igazi aranyos. Már írtam, hogy a szarvasok a gyengéim. Főleg bögréken vannak, de van sok szalvétám, ágyneműm, plédem is, melyen szarvasok találhatók. Télen előveszem őket.
Volt egy kolléganőm a munkahelyemen, ő sütött mindig sok mézest, és a gyerekekkel díszítette ki őket egy foglalkozás keretében. Még januárban is azt ettük. Finom volt.
Szép napot kívánok, várom a következő írásod.
Nálam is egyre több szarvas van. :) A képeslapjaimon is, szinte csak ők szerepelnek.
Törlés