Mindenféle cserépedény, porcelán, gránit és egyéb csetresz a szívem csücske. Szeretem a szépségüket, egyszerűségüket, finomságukat stb., stb. Gyűjtök is sok mindent.
És a fazekasságot is nagyon szeretem. Egyszer réges-régen, amikor még volt Népművészeti Stúdió Nyíregyházán, jártam oda szakkörre. Korongoztunk is, aztán feledésbe mentek a dolgok. Egyszer csak megismertem Szolanics Elvira keramikust! Régen tart a kapcsolatunk, többször volt kiállítása a művelődési házban, aztán tartott gyerek szakkört, majd két évig felnőtteket is oktatott. Jó kis csapat jött össze, nagyon sok, szép dolgot készítettünk. Az utóbbi években pedig hozzá járok szakkörre. Elvira csodaszépeket alkot, fáradhatatlanul tanít, egy csupaszív jóságos, kreatív ember. Ja, és nem mellesleg gyönyörű kertjük van, ahol minden perc egy ajándék.
Kb. egy évvel ezelőtt találtam ki, hogy készíteni kellene a gyógynövényeim mellé jelölő táblákat, és ha már járok fazekazni, akkor ezek készüljenek agyagból. Csak kis egyszerű, semmi bonyolultság. A betűket is inkább az agyagba nyomtam, milyen jó, hogy van betűnyomdám a scrapbookhoz, mert ennyi betűt kivágni, biztos, hogy nem lett volna kedvem. A táblák száma így is mindig nőtt, mert egyre több növény jutott az eszembe.
Kiégetve, frissen a kemencéből. Közben kétféle lett. Mert Elvira nekem adta azokat a házszámtáblákat, amiket ők készítenek, de az égetés során valami bajuk lett. Mert még olyankor is történnek kiszámíthatatlan sérülések. Ezek selejtnek minősülnek eladás szempontjából. És én megkaptam ajándékba. A közepükre készítettem egy kicsi lapot, erre került a név, Elvira pedig mázzal felragasztotta nekem.
Nagyon szépek lettek, öröm rájuk nézni. Mindig szívesen nézegetem a munkáidat. Neked is szép napokat kívánok.
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Örülök, hogy tetszenek! :)
Törlés