5 évvel ezelőtt együtt ünnepeltük a nagyon kerek évfordulót. Közel esnek a születésnapjaink.
Több, mint harmincéves barátság, a főiskolán kezdődött. Mindkettőjük szobatársam voltam 1-1 évig. Voltak nagyobb szünetek kapcsolatainkban, de az, hogy ha bármikor, bármiért szükségünk van a másikra, rögtön ott vagyunk, örökérvényű és megmásíthatatlan.
Nálunk ünnepeltünk ismét, mert virágzik a napraforgó. :) Többek között.
( 5 évvel ezelőtt a kertben a napraforgó között készültek a fotók, mert Ágika ezt szerette volna. Természetes, hogy ismételni kellett. )
Szóval, újra együtt voltunk! Volt sütike és kávé, pálinka és finom ebéd. Sajttortát készítettem, mert ugye a szülinapra torta illik. A torta borzalmas lett :( :( , de a gyertyák legalább jól néztek ki. Normális fotó, hát, az most sem lett. Mert az első kattintás után, Férj fényképezett, kitört belőlünk a röhögés és utána nem volt megállás.
/Most az jutott az eszembe, hogy amíg az ember huszonéves, teljesen természetes a nagy röhögés, a hangoskodás, ha a barátnőivel találkozik. És el sem tudja képzelni, hogy ez sok év után is ilyen természetes lesz. Én legalábbis nem tudtam. Sőt azt sem, hogy a nyugdíj előtt állók, én fiatalságom alatt ez volt a nyugdíjba vonulás dátuma, ilyen felhőtlen vidámsággal tudnak eltölteni egy napot, ilyen lendülettel tudják élni az életüket. Mi pedig most ezt tesszük. Furcsa ezt megtapasztalni./
Sok-sok fotó készült, egyik borzalmasabb, mint a másik, csak a tortáról nem, stb., stb. Nem baj! Öt év múlva, meg aztán és aztán, és aztán, és aztán... ismételünk!!
Több, mint harmincéves barátság, a főiskolán kezdődött. Mindkettőjük szobatársam voltam 1-1 évig. Voltak nagyobb szünetek kapcsolatainkban, de az, hogy ha bármikor, bármiért szükségünk van a másikra, rögtön ott vagyunk, örökérvényű és megmásíthatatlan.
Nálunk ünnepeltünk ismét, mert virágzik a napraforgó. :) Többek között.
( 5 évvel ezelőtt a kertben a napraforgó között készültek a fotók, mert Ágika ezt szerette volna. Természetes, hogy ismételni kellett. )
Szóval, újra együtt voltunk! Volt sütike és kávé, pálinka és finom ebéd. Sajttortát készítettem, mert ugye a szülinapra torta illik. A torta borzalmas lett :( :( , de a gyertyák legalább jól néztek ki. Normális fotó, hát, az most sem lett. Mert az első kattintás után, Férj fényképezett, kitört belőlünk a röhögés és utána nem volt megállás.
/Most az jutott az eszembe, hogy amíg az ember huszonéves, teljesen természetes a nagy röhögés, a hangoskodás, ha a barátnőivel találkozik. És el sem tudja képzelni, hogy ez sok év után is ilyen természetes lesz. Én legalábbis nem tudtam. Sőt azt sem, hogy a nyugdíj előtt állók, én fiatalságom alatt ez volt a nyugdíjba vonulás dátuma, ilyen felhőtlen vidámsággal tudnak eltölteni egy napot, ilyen lendülettel tudják élni az életüket. Mi pedig most ezt tesszük. Furcsa ezt megtapasztalni./
Sok-sok fotó készült, egyik borzalmasabb, mint a másik, csak a tortáról nem, stb., stb. Nem baj! Öt év múlva, meg aztán és aztán, és aztán, és aztán... ismételünk!!
Örök barinős karkötő és gyűrű
Kezdődik :)
Az, hogy Csutikával ugyanazon kezdtünk el röhögni, ugyanabban a pillanatban,
teljesen egyértelmű.
Próbálunk konszolidált fejet vágni.
Szép napokat!
Tipitá-Erika
Boldog órák!
VálaszTörlésJó megbecsülni a barátságot így is.
Az én drága barátnőm már odafentről pillanthat csak le rám.
(összeszorul a szívem)
Átérzem. Az én egyik barátnőm sincs már velem 10 éve. Azt érzem, hogy ahogy idősebbek leszünk, egyre fontosabbak ezek az együtt töltött órák. :)
Törlés