Komfortzóna

Ősszel Balin voltam.
Hű, ez így elég érdekes mondat. :)
Biztos, hogy sokan tudjátok is ezt, mert a fb-ra folyamatosan töltöttem fel képeket, meg két nagyobb albumot is, már itthon. Rengeteg fotó készült, minden kint megtett lépésünk egy újabb fotótéma volt.
Szóval, Tina Rajztanodájaval utaztam egy csodálatos helyre, nagyszerű emberekkel. Blogbejegyzés nem született a témában, mert annyi minden történt ott, hogy igazából szinte meg sem tudom fogalmazni. Rengeteget nevettünk, csodálkoztunk, ámultunk és bámultunk, jókat ettünk és ittunk, néha festettünk és rajzoltunk, sznorkereztünk, rengeteg lépcsőt másztunk, rizsföldön sétáltunk, kókuszolajat készítettünk, főztünk, múzeumban voltunk, delfineket lestünk meg és még egy földrengést is átéltünk. :)

Sokszor elhangzott, amikor kint voltunk és mióta hazajöttünk, mert a csoportunk azóta is "beszélget", hogy többször átléptük a komfortzónánkat, feszegettük határainkat.
Ezt a gondolatot eddig nem is nagyon tettem a magamévá, mígnem tegnap rájöttem, hogy dehogynem! Ugyanis fotósorozat készült rólam. Szilvi, Tina barátnője is az útitársam volt, és még itthon megbeszéltük ezt az "akciót".
Aki ismer, az tudja, hogy én nagyon szeretek fotózni, de ha engem fotóznak, azt utálom.
Az utóbbi években, mióta Tinához járok, meg utazunk, nem lehet lemaradni a képekről. Kicsit már hozzászoktam. Persze ez teljesen más volt. Itt csak rám fókuszáltak, én meg mosolyogtam, vigyorogtam, röhögtem, amikor a többiek is beszálltak a buliba. Nagyon jó élmény volt, de óriási komfortzóna átlépés. Ezért nagyon hálás vagyok!!
A képek pedig szenzációsak lettek, ez Szilvi óriási érdeme. Meg persze az, hogy ezt az egészet így ki tudta belőlem hozni. Hogy nem fagytam bele nagyon a képekbe, és nekem is tetszik a végeredmény.

Mutatok néhány képet!