Hétfőn este Zorán koncerten voltam. Végre ismét itt koncertezett Nyíregyházán. Szeretem, ő az első számú kedvenc. Régóta. Mindig is ő volt.
Koncert közben többször eszembe jutott, hogy milyen régóta, több mint 30 éve. Emlékszem, amikor főiskolás koromban pár forintért meg tudtam venni az első lemezeit. Aztán egy kicsit drágábban az éppen újakat. A koliszobában gyakran hallgattuk, mert a lemezjátszóm is mindig velem volt. Emlékszem, amikor a főiskolán, talán másodéves lehettem, Zorán -koncert volt. A végén lehetett dedikáltatni. Elrohantam egy lemezért majd sorban álltam a KISZ iroda előtt, mert ott voltak a zenészek. Aztán Zorán előtt álltam, aki megkérdezte, hogy mit írjon rá. Annyit bírtam kinyögni, hogy Erika vagyok. Utána két hétig föld felett lebegtem a boldogságtól, hogy találkoztam vele. :)
Aztán volt még jó pár koncert, ami mindig jó volt. A mostani is az volt. Két új számot is énekelt, sok régit pedig áthangszerelve. A Romantikát pl. csak énekelte a vokalista lányokkal meg a billentyűssel, mindenfajta zenei kíséret nélkül. Szenzációs volt. ( A vokalistái különben is valami fantasztikusak!!)
Az, hogy ez már az én életemben is egy korszak, ledöbbentett. És, hogy még most volt a főiskola, mert tisztán emlékszem képekre, hangokra, pedig már eltelt 30 év. Nagyon régen volt. Vagy nem? Érdekes érzés és nem is tudok egyenlőre mit kezdeni vele...
Fotót nem készítettem, mert megkérték a közönséget, hogy ne.
Régen mindig az Apám hitte volt a zárószám, egy ideje a Kóló. Mondjuk megértem. :)
Koncert közben többször eszembe jutott, hogy milyen régóta, több mint 30 éve. Emlékszem, amikor főiskolás koromban pár forintért meg tudtam venni az első lemezeit. Aztán egy kicsit drágábban az éppen újakat. A koliszobában gyakran hallgattuk, mert a lemezjátszóm is mindig velem volt. Emlékszem, amikor a főiskolán, talán másodéves lehettem, Zorán -koncert volt. A végén lehetett dedikáltatni. Elrohantam egy lemezért majd sorban álltam a KISZ iroda előtt, mert ott voltak a zenészek. Aztán Zorán előtt álltam, aki megkérdezte, hogy mit írjon rá. Annyit bírtam kinyögni, hogy Erika vagyok. Utána két hétig föld felett lebegtem a boldogságtól, hogy találkoztam vele. :)
Aztán volt még jó pár koncert, ami mindig jó volt. A mostani is az volt. Két új számot is énekelt, sok régit pedig áthangszerelve. A Romantikát pl. csak énekelte a vokalista lányokkal meg a billentyűssel, mindenfajta zenei kíséret nélkül. Szenzációs volt. ( A vokalistái különben is valami fantasztikusak!!)
Az, hogy ez már az én életemben is egy korszak, ledöbbentett. És, hogy még most volt a főiskola, mert tisztán emlékszem képekre, hangokra, pedig már eltelt 30 év. Nagyon régen volt. Vagy nem? Érdekes érzés és nem is tudok egyenlőre mit kezdeni vele...
Fotót nem készítettem, mert megkérték a közönséget, hogy ne.
Régen mindig az Apám hitte volt a zárószám, egy ideje a Kóló. Mondjuk megértem. :)
Szép napokat!
Tipitá
Tipitá
Ui.: Énekelte a Kék asszonyt is...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése