Élem a történelmet

Nézem a tévében, az interneten, hallgatom a rádióban, aztán a közepébe csöppenek.
Szombaton Budapestre utaztam. A Nyugatiba szoktam érkezni, így nem is gondoltam arra, hogy a menekültekkel bármilyen kapcsolatba is kerülhetek. De amikor Debrecenbe befutott az IC és kinéztem az ablakon, minden megváltozott. A peronon rengeteg ember várakozott, többnyire menekültek, és fel is szálltak a vonatra. Mindenkinek volt jegye és helyjegye is. Azért mi a vonaton kicsit megszeppentünk és négyen nők gyorsan egymás mellé is ültünk. Igazából semmi gond nem volt, nem hangoskodtak, nem foglalták el a helyünket. Ami kellemetlen volt, hogy borzalmasan büdösek voltak. Ezt nem lehet másképp leírni. Persze, az elmúlt napokban kánikula volt, ki tudja mióta vannak úton, ki tudja mikor tudtak utoljára mosakodni stb., stb., de akkor is kellemetlen volt órákon át. Előttünk egy nagyobb család ült le, egy férfi, két nő és hat kisgyerek, két évestől 6 évesig. A gyerekek hamar elaludtak, a legkisebb a padlón, valószínűleg neki volt a legkényelmesebb.
Cegléden rendőrök szálltak fel, akiknek az volt a feladatuk, hogy leszállítsák azokat, akiknek nem volt regisztrációs kártyájuk. Na, itt kezdődtek a bonyodalmak, mert természetesen nem akartak leszállni.
Mi nyakunkat húzva figyeltük az eseményeket. Volt kiabálás, veszekedés, mindenki a saját igazát állította. Végre sikerült a "vezetőt" lekisérni, őt már követték a többiek. Sok embert leszállítottak, de mégsem indultunk tovább. A peronon elkezdődött a kiabálás, skandálás, aztán a vonat elé szaladtak, hogy ne tudjunk elindulni.
Kb. 30 percig álltunk.
Sajnáltam a rendőröket, akik szerintem példásan helytálltak. Sajnáltam azokat a menekülteket, akik alig értették mi történik.
Nem akarok politizálni és állást sem foglalok, mert mindkét oldalon van érv és ellenérv.
De nagyon sajnálom, hogy a saját országomban, amit nagyon szeretek, nem tudok nyugodtan utazni...


Ui.: A kisgyerek mindeközben békésen aludt!

Nyugodt, szép hetet kívánok!

Tipitá