Évforduló

Vannak jó évforduló és rosszak. Ma rossz van...
Egy éve ment el Édesapa...

Sok minden történt az egy év alatt. Kicsit átrendeződött az életünk. Járunk haza, de csak jövünk és megyünk. ( Már nem tudok a gyarmati házban aludni.) Már majdnem üres a ház, bár még sok minden van benne, de folyamatosan dolgozunk az ürítésén. Annyi minden előkerült a múltból. És hova tegyük ezeket? Mert emlék, de a befogadás és tárolási hely véges. Vannak olyan tárgyak, amik otthon már régen felejtődtek, most újra használni kezdtem. És öröm van, ha valaminek találok helyet. Ha valakinek szüksége van még rá és örül neki. (Pl. rengeteg disznóvágós edény, üst stb. jó helyre került.) Mert nem lehet mindent eladni és nem is akarja feltétlenül az ember. Csak nem kerüljön a szemétbe!
Szombaton pl. a gimis könyveim kerültek kidobásra. Szivem szakadt, mert hát könyv, de ezekkel már tényleg nem tudtam mit kezdeni. Annak nem láttam értelmét, hogy elhozzuk és bedobozolva valahol álljanak évekig. :(

Hiány van, nagy...

De még van abból a fűszerkeverékből, amit Apa készített. Mindig vett sok-sok fűszert, én igazából nem is tudom miket, összekeverte és azt használta a húsokhoz. Fűszer még van, de olyan húst mégsem tudunk sütni.
Valamikor december táján került elő az utolsó lefagyasztott pörkölt alap a fagyóból, amit még ő készített. De jó volt! Mondtam is, hogy ezt most úgy együk, hogy ilyen ízt többé már nem érzünk.

Hiány van, nagy...
Hiányoznak a beszólásai. Mert mindenre volt megjegyzése. Tömör, lényegretörő, elgondolkoztató. Engem különösen szeretett "osztani" . :) Főleg, amikor férjjel összefogtak! :)

A húsleves csak forrón jó, úgy, hogy leégeti a szád. :)

Hiány van, nagy...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése