Erdélyben jártunk 2.

Most jártunk először Erdélyben, pedig már nagyon-nagyon régóta készülünk. Még anno, néptáncos koromban sem sikerült kimenni, pedig a táncosok is több utat szerveztek. (Ha akkor mentem volna, több eredeti dologgal találkozom, mint most! De ez azért semmit sem vont le az út értékeiből.) Most szinte véletlenül tudtam meg a lehetőséget, és szerencsére minden úgy alakult, hogy el tudtunk utazni. Az úticél Tusnádfürdő volt, ahol szinte csak aludtunk, mert napközben állandóan úton voltunk. Rengeteg szépséget láttunk. Azt hiszem, aki volt már Erdélyben, tudja miről beszélek, aki nem, egyszer feltétlenül menjen el.

Első "igazi" megállónk Szováta volt, ahol elsétáltunk a Medve-tóhoz.

A Medve-tó keletkezéséről számos feljegyzés áll rendelkezésünkre. Különlegessége, hogy az egyetlen olyan tó, melynek kialakulásának kezdetét napra pontosan ismerjük, azaz 1875. május 27.-e.

Ezt a dátumot Dr. Lengyel Béla által, közjegyzői hivatalban felvett jegyzőkönyve alapján határozták meg, melyet 1898-ban ismertetett Budapesten. A jegyzőkönyvet 1897. október 30-án írták, amely két sóőr és egy szovátai lakos tanúvallomását tartalmazza.

„A helyszínelés itt Szovátán 1873-1874-ben folyt le, s ezután egy évvel, tehát 1875 év nyarán – jól emlékszem éppen Úrnapja délelőttje volt – néhai Simon András sóőr társammal a mostani Illyés tó fenekén lévő réten szénát gyűjtöttünk. Délelőtt 11 órakor a hirtelen gyülemlett felhőkből borzalmas égi háború mellett nagy záporeső keletkezett, a Cseresznyéshegy felől jövő két patak rohamosan felnőtt s magával sodorta az általunk boglyákba gyűjtött szénát, s levitte a Zoltán hegy alá. A hatalmas felhőszakadás után tapasztaltuk, hogy a víz nem folyt le, hanem terjedelmes tóvá gyűlt össze. Merem állítani, hogy a víz azután soha többé nem folyt le, hanem terjedve, szaporodva mostani tömegét nyerte.” – tudjuk a tó keletkezését vizsgáló bizottság jegyzőkönyveiből.

A szovátai sós tavak keletkezése a só felszíni megjelenésével és a régi sóbányászattal áll szoros kapcsolatban, a tavak a hajdani bányák beszakadása, a könnyen oldódó só, valamint a beszivárgás következtében sós dolinákban alakultak ki.

A mai tó területe a Pálné gödre néven volt ismeretes, ahol feltehetően már több ízben is kialakulhattak sóstavak.

A Medve-tó elődje a Fehér-tó volt, melynek gátja az 1850-es években beszakadt.

Egy felhőszakadás, a tó a helyén található kaszáló beszakadása, és az így kialakult vízelnyelő elzáródása indította el a tó keletkezésének folyamatát.

A kaszáló beszakadását előidéző sómozgások már 1860-ban elkezdődtek, de a Medve-tó a maihoz hasonló formáját 6 év alatt, azaz 1875 és 1881 között nyerte el. Több év kellett, mivel a tómedence beszakadása is több részben történt és a beömlő patakok sem töltötték fel azonnal a mélyedést. (http://www.medveto.ro/medve-to/keletkezese/)

Amíg lesétáltunk a tóhoz, csodálatos villákat láttunk. Ez volt az első, amit megpillantottam!