2011. október 11., kedd

Vonaton

Egy újabb oldalt mutatok nektek. Yabo kihívásra készítettem, ahol az volt a feltétel, hogy valamilyen nyári élményt kell feldolgozni és legyen valami átlátszó az oldalon. Egyik legnagyobb nyári élményem a scrap-táborból való hazautazás volt, amit majd egy kicsit később mutatok. Az egészet akkor leírtam a scrap-hu-n, de ide nem került fel a nagy sztori. A lányoknak tetszett a történet, utólag már nekem is, akkor egy kicsit morcos voltam. Szóval erről született az oldal, amihez az egyik táboros játékot használtam fel, így kész az első táboros projektem!!!Ennek az vot a lényege, hogy sok-sok mindent kihúztunk egy zsákból, hogy annak szerepelnia kell az oldalon. Pl: madártoll, kétfajta pecsét, emléktárgy, bubi fólia stb. Néha már az volt az érzésem, hogy nem tudom, mit hova tegyek, de azért egészen jó lett. Szerintem!:)
Íme az oldal:

Részletfotók:





A sztori:

 Az úúúgy volt, hogy mivel majdnem utolsóként elindultunk a panzióból, és a kocsiban meghallgattam két Boribon mesét - egyiket Jovi előadásában, a másodikat Berci felolvasásában ( gyönyörűen olvas és még csak 5 éves!!!! )-, majd megpróbáltam válaszolni egy-két fogós kérdésre, mint pl. miért kék és piros színű az agyunk?, valamint megtudtam a levéltetvek szaporodásának módját, 16.20-kor kiszálltam a Nyugati pályaudvaron a kocsiból. (Jovi, még egyszer nagyon köszi a fuvart és minden mást is!) Innen ajánlott az időpontokat figyelemmel kisérni! 16.23-kor indul egy IC, amire nem adtam magamnak sok esélyt, de rohantam jegyet venni. A pénztáraknál, három üzemelt, jó hosszú sor, és mindenki maximálisan ráért . Közben azért felfogtam, hogy még ki van írva az induló táblán a 15.23-as vonat, meg bent is állt egy, de nagyon nem értettem. Araszoltam az ablakhoz, sűrűn az órát nézegetve, egy -két fohász elmotyogva. Az előttem álló srác a 17.23-asra akart helyjegyet venni, amikor monta neki a pénztáros, hogy még a 15.23-as is bent áll, és mögötte tényleg át lehetett látni, hogy még ott a vonat. Végre sorra kerültem, mondom én is erre kérek helyjegyet. Kérdés: Még el tetszik érni???? Megfordult a fejemben egy-két válasz, de kulturáltan csak annyit mondtam, hogy szeretném. Még első osztályra szóló pótjegyet is vettem, mert másodra már nem volt hely. Közben a pénztáros azzal volt elfoglalva, hogy már az előbb szólt, hogy bezár, de mégis beálltak a sorba. Természetesen, aki 20 méterre áll tőle, plusz üvegablak, ezzel nem nagyon van tisztában, hiába fordítja meg a táblát. Mindegy, megvolt a jegyem, ahogy tudtam ismét rohantam böröndömmel, és nagyon segítőkész fiatalemberek fel is raktak a vonatra, és még helyem is volt!!!!!! Ennek később örültem nagyon, mert összeraktam a képet, hogy teljes káosz van a vonaton! Azt, hogy miért van a másfél órás késés senki nem tudta. Mert meleg volt, többek között. Mert arra már rájöttem én is, hogy kicsiny hazánkban ha 35 fok felé emelkedik a hőmérséklet, vagy 5 cm hó esik, összeomlik a rendszer, megáll az élet. Sebaj, a vonaton voltam, ültem, a bőröndömet is felrakták!! (Mondtam, hogy giga nehéz. Amikor hazaértem lemértem: 15,5 kg volt) 16.40-kor , amikor már a 16.23-as vonatnak is el kellet volna mennie bemondták, hogy csak azok maradjanak a vonaton, akiknek a 15.23-asra van jegyük, mert ez az. Konkrétan senki sem mozdult, aki már fent volt. Az előttem ülő nő azt mondta, hogy hívhatják a kalauzt, a vezérigazgatót, rendőrt, akárkit, ő egy lépést sem megy, mert neki volt helyjegye a 15.23-asra a 23-as kocsiba, de nem volt ilyen kocsi!! Végre, valamilyen csoda folytán 16.51-kor elindultunk!! Hurrá!! De azért itt még nincs vége. A kocsiban kb 50 fok, a légkondi elkezd dolgozni. Én ezt a bal vesémen egész úton éreztem is. Más sajnos nem. Elkezdték középen kinyitni az ablakokat. Ekkor előttem kettővel egy bácsi felugrott, odarohant és beba...ta az ablakot, hogy olvassák már el mi van kiírva: A LÉGJAVÍTÓ BERENDEZÉS CSAK ZÁRT ABLAKOK MELLETT ÜZEMEL JÓL, plusz angol és német nyelven - azt nem írtam le, nem baj? Kicsit messze volt és nem láttam jól.Eltelt kb. 10 perc és elkezdték kinyitogatni az ablakokat, mert hogy  ugysem jó  a légkondi. Az előttem ülő, akihez rendőrt is lehetett vona hívni, elkezdte fűzni a többieket, hogy akkor nyissuk ki mi is az ablakot. Rövid időn belül sikert ért el, mindkét oldalon kinyilt az ablak. Félhangosan benyögtem, hogy nem kellene mindkét oldalon, mert ugye a huzat!! Mivel ezt senki sem akarta meghallani, elővettem a RÓZSASZÍNŰ (de fáradt) törölközőmet, hogy legalább azzal védjem a nyakam és a fülem. (Ma a légkondi bal vesére és a huzat hatását is érzem!!) Kis idő múlva jött az kalauz, aki közölte, hogy jó a légkondi, de mivel nyitva vannak az ablakok, mostmár lehet, hogy nem fog működni, így nyugodtan így maradhat!! Éljen a magyar!! Később kiderült, hogy csak a mi kocsinkban, az első osztályon van szauna! Hát így utaztam hazafelé. Ezek mellett az már szinte mellékes volt, hogy a mellettem ülő hölgy háromszor monta el 20-20 percben a vonat-indulási sztoriját családtagoknak, barátnak stb., egy fiatalember jó hangosan, kicsit momoton hangon a vietnámi-kínai-japán helyzetről értekezett, az ablakcsukogatós bácsi pedig a rendszert szidta. Végül is 20.16 perckor begördültünk Nyíregyházára. Ki volt írva, hogy a vonat késik 110 percet!!!!! Tehát úgy éretem haza, mintha a 17.23-assal indultam volna el. Útközben azért gondoltam rátok, pl, hogy Adrienn éppen hadakozik a 20 kg barackkal, Ágika nemsokára lefekszik, hogy kipihenje a tábort, Sapinak vajon mikor lesz hangja, hogy elénekelje a Thomast... Anett kedvéért szerettem volna ezt a bejegyzést mondjuk bantu néger nyelven beírni, mert ő szeret fordítani. Apropó, volt egy bantu néger a vonaton, neki volt leghamarabb melege. Fogalmam sincs mit csinálna természetes lakóhelyén!! A vonatról J. nem tudott leszedni, pedig szerettem volna, mert nem tudom, hogy hol volt. Ott állt valahol, de nem láttuk egymást, pedig elég magas. Végül az állomás épülete előtt megvártam. A kocsiban megkaptam a citromos sörömet, kilenc előtt pár perccel beléptem a házba. Ennyi! Jaj azt majdnem elfelejtettem, hogy amikor levettem a bőröndömet és elkezdtem fotózni, már fel sem tűnt, hogy érdekesen néznek rám!


Szép napot!
Tipitá






1 megjegyzés:

  1. hát ez tényleg meleg lehetett!:-) nővérem is tud hasonlókat mesélni. És ezek még nem is a leglegebb nehézségek, képzelj (vagy ne!) egy vonatkisiklást! (de be is fogom a számat)

    VálaszTörlés