Megtáncoltattak

A szó szoros értelmében. Holnap lesz a Tánc világnapja. Ebből az alkalomból, már évek óta táncgálát rendezünk, ahol a művészeti iskolások bemutathatják, mit tanultak egész évben, illetve egy táncos csak megünnepli a tánc napját! Több mint 100 gyerek lépett a színpadra, mivel szeptember óta öt osztály tanulja órarendbe beépítve a néptánc alapjait. A viseletek előkészítése, öltöztetés többnyire az én feladatom, mivel más nem ért hozzá. Hát mit mondjak...! Ennyi kislányt felöltöztetni rendesen és szépen, szinte lehetetlen feladat. A tanító nénikkel, anyukákkal bírkóztunk is keményen a szoknyákkal, szalagokkal. De a végére összeállt a dolok, csak egy-két szoknya, ing lógótt. Tanár bácsi nagyon jó koreográfiákat tanított, és készített minden csoportról egy képes összeállítást is, amit kivetítőn nézhettek meg a szülők a produkciók előtt.
Viktor - tanár bácsi (akkor volt az utánpótlás csoportban, amikor én még táncoltam) - kitalálta, hogy táncoljunk mi is, vagyis én is, ne csak ő szólózzon. Én a Nyírség 30 éves műsorán táncoltam utoljára, jó pár éve. (Azóta már volt 35. is.) Tegnap az első próba után meghaltam, nem kaptam levegőt meg minden. Legjobban attól akadtam ki, hogy kb. három perc tánc után teljes k.o. van. Ma pedig nagyon izgultam, mert engem még itt nem láttak így táncolni. Sem a gyerekek, sem a szülők! Jó volt!! Nem annyira a tánc, inkább az érzés. ( Bár az ismerősök azt mondták, hogy hú, meg ha, de én tudom az igazat.) És már nem is fáradtam el annyira! Szóval jó volt! Még vigyorgok magamban egy kicsit...

A Nyírség 1987- es felvételt találtam a Mezőségi Táncokról. Ez egy olyan ősrégi felvétel, hogy hűha. Én is volta Frankfurtban akkor, de itt éppen nem táncolok. De ma mezőségit táncoltunk . :)




Tipitá

Megjegyzések

  1. ó, nem hiszem, hogy elszállt a megjegyzésem... pedig tényleg kisregényt irtam...

    mezőségről pl.... hogy ott szedtem össze a diplomamunkám kisérleti részét... műfészkeket tettünk bokrokba és földre és néztük, hogy mi eszi meg a tojásokat, róka vagy valamilyen ragadozó madár... meg, hogy egyszer eltévedtem és pár óra gyaloglás után egy tanyán kérdeztem meg egy nénit, hogy mondja meg má merre van Kolozsvár... mire ő azt válaszolta, hogy 20 éve nem volt kinnt a faluból, fogalma nincs... és még irányt sem tudott mutatni...

    meg hogy nagyon szeretem Nagy Olgát, aki a mezőségi emberről irt tanulmányokat, regényeket... és hogy milyen jó, hogy ismerhetem őt személyesen... életem nagy szerencséje...

    és hogy téged is megnéztelek volna táncolás közben...

    és ha most sem megy el, akkor kitépem az összes hajam... és holnapra neked teszek fel egy fotót a kopasz fejemről :D...

    VálaszTörlés
  2. Tipitá, sosem késő :-) A tánc csodálatos, felszabadít, vígasztal, boldoggá tesz.Te még nagyon fiatal vagy,. Én 55 évesen kezdtem újra egy senior csoportban Au.-ban. Nagyon nehéz volt, de euforikus élmény :-))) Most 67 vagyok, de ha megszólal a zene, nagyon nehéz ülve maradnom. De már maradok :-((( Táncolj helyettem is :-)

    VálaszTörlés
  3. Köszi Andi, hogy másodjára is bepötyögted a gondolataidat! És nem látlak kopaszon!!:)))) Nagy Olgáért irigyellek!

    Alterego: A tánc az tényleg egy varázslatos műfaj. Én csak főiskolás koromban táncoltam, mondjuk négy évet. Utána időnként itt, ott táncházban, de az nem számottevő. Amikor elkezdtünk próbálni Viktorral, a lépések maguktól jöttek. Mindig meghatódok attól, ha idős, hajlott hátú embereket látok táncolni. Megszólal a zene, kihúzzák magukat és lépnek, forognak, csapnak... Tegnap azt éreztem én is, hogy a magyar népzenére haló poraiból is felkel az ember és táncol. Életem egyik nagy ajándéka amit a Nyírségben tanultam. Ha megint táncolok, gondolok Rád!:)

    VálaszTörlés
  4. Andi! Amikor kiderült, hogy táncolunk eszembe jutott a feket-piros írásod! :)

    VálaszTörlés
  5. Tipitá!
    Köszönöm neked, hogy belinkelted a Villa Fiore -t, gyorsan le is foglaltam május közepére 2 éjszakát. Ott ünnepeljük a házassági évfordulónkat!
    Kérlek, küldd el a címedet, mert nem találom és a pif nyereményedet szeretném elküldeni.

    VálaszTörlés
  6. Bebi! Örülök, hogy tetszik a hely! Mi már teljesen be vagyunk sózva, hogy mikor megyünk, Pedig még sok idő van addig! Remélem lesz egy-két kép a blogodon! :) Küldöm a címem!

    VálaszTörlés
  7. Várom a címed, reggel postáznék!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése