Fitoterapeuta lettem

 Ebben az évben még nem nagyon írtam, pedig történnetek, történnek dolgok. A nem írás egyik oka az volt, hogy tanultam. Egy számomra nagyon fontos vizsgára készültem, aminek aztán meg is lett az eredménye. Fitoterapeuta lettem.

Az, hogy hogyan is lettem én természetgyógyász, egy hosszú folyamat állomása.

2017-ben egy gyógynövénytúrán voltam Erdélyben. Egy kedves porcelános ismerősöm keltette fel a kíváncsiságomat. Igazából úgy indultam el az útra, hogy senkit sem ismertem. Hatalmas élmény volt. Nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg, akikben legalább egy közös volt, a gyógynövények szeretete. Akkor én kb. annyit tudtam, hogy a csalán, a bodza, a menta és a kamilla tea mire jó, na meg a csipkebogyó. Erdélyből egy táska gyógyteával, meg gyógynövényekkel tértem haza. Azóta is az a  macskamenta és izsóp van a kertemben, amit Karcfalván Emese néni adott. 

Az erdélyi túrán ismerkedtem meg Luczai Gabival és Rivasz-Tóth Krisztinával, akik akkor kezdték el az életmódtáborukat szervezni. Ez az Életmód Völgykatlan, aminek én már évek óta lelkes tagja vagyok, állandó nyári programjaim egyike. (Természetesen most is megyek. :) ) 

Szép lassan elmerültem a gyógynövények világában. Aztán jött a kert ötlete, és azt is nagyon hamar elhatároztam, hogy nemcsak levendula, hanem mindenféle más gyógynövény is lesz a kertemben. 

A covid idején egy táboros ismerősöm gyógynövény-ismeret tanfolyamot hirdetett, ami végül az alapokat jelentette. Első körben azokat a gyógynövényeket tanultuk meg, amelyek a fitoterápia vizsga tételei is. Szerettem ezt a tanfolyamot, illetve azóta is tagja vagyok a Galagonya Programnak. És végtelenül hálás vagyok Berczik Áginak, az egész kitalálójának, mert rengeteg tudást, inspirációt kaptam és kapok tőle folyamatosan. 

Két évvel ezelőtt kitaláltam, hogy miért is ne tanulnék én erről hivatalos keretek között, hamár ennyire foglalkoztat ez a gyógynövényes dolog. Így vágtam bele a természetgyógyász, fitoterapeuta képzésbe. Az eltelt két év alatt többször feltettem azt a kérdést magamnak, hogy normális vagyok én???? 

Azért nagyon-nagyon más 20-30-40 évesen tanulni, meg most. És nagyon más olyanokról tanulni, amiről már hallottam, van róla fogalmam, meg olyanról, ami teljesen új. Az egészségügyi alapmodult úgy tanultam végig, mintha kínaiul tanulnék. Sosem voltam oda a biológiáért és középiskola óta nem is foglalkoztam vele. Az meg ugye elég régen volt. 

Szóval az elmúlt másfél év sok-sok tanulással telt, kudarcokkal, kis sikerekkel. Szinte mindig ott motoszkált a fejemben, hogy nekem tanulnom kell. ( Tavaly gyomláltam úgy a kertben, hogy vittem a jegyzeteimet és közben valamelyik kérdés válaszait magoltam. ) Annyira, de annyira örültem, amikor végre sikerült az egészségügyi modulom. Igaz, csak egy ponttal léptem túl a szükséges ponthatárt, de kit érdekel ez már. (Akkor, körbetáncoltam a lakást. :) ) Tavaly decembertől már a fitoterápia vizsgára készültem, ami szóbeli vizsga. (Az egészségügyi és természetgyógyászati modul, az tesztírás.) A szóbeli vizsgán összesen 6 tételt kell húzni a különböző témakörökből és vizsgabizottság előtt elmondani. Na, ilyen sem volt 20 éve. Pontos dátumot nagyon sokáig nem tudtam, mert csak márc.-ápr. volt megadva, ami azért egy elég tág intervallum, és így én nehezen is tanulok. Vizsga előtt két és fél héttel tudtam meg, hogy március 12. Onnantól kezdve éjjel - nappal tanulás volt. Én tényleg nem tanultam még sosem ennyit egyetlen egy vizsgámra sem, pedig volt már néhány. És mindig azt éreztem, hogy semmit sem tudok. A végén már csak arra tudtam gondolni, hogy mindegy hogy hogyan, de legyek rajta túl, mert szeretnék már végre fellélegezni. 

A vizsga napján nagyon sokan gondoltak rám és küldtek felém szeretetteljes gondolatokat. Éreztem! Örök hálám érte! Tényleg minden úgy sikerült, mint a mesében. Nagyon jó és könnyű tételeket húztam, nagyon összeszedett voltam, logikusan tudtam elmondani mindent, ami eszembe jutott. Nagyon kedves, segítőkész vizsgabizottságot kaptunk, akik tényleg mindent megtettek azért, hogy mindenki a legjobbat hozza ki magából. A feleltem után elnökasszony azt mondta, hogy nagyon szép felelt volt, jó volt hallgatni. :) Mondjuk ezen teljesen meglepődtem, de ő így gondolta. :) Az eredményhirdetésen jött a következő meglepetés, mert dicséretes jelest kaptam mindkét feleletre, ami ugyan erre a nagyon szép hivatalos papírra nem került rá, de ott elhangzott. (Ketten kaptunk dicséretet, egy nyíregyházi kolléga és én, amiről aztán egész úton hazafelé jó sokat beszélgettünk. Természetesen nem ismertük egymást korábban, és kiderült, sok közös ismerősünk van. :) )

Ezt a szép hivatalos bizonyítványt akkor nem kaptuk a kezünkbe, sajnos, de szombat óta itt van nálam. 

(Kedves ismerősök elhozták nekem Pestről.) 

Vizsga után még kb. egy hétig fejben állandóan tanultam. Mindig eszembe jutott egy-egy szó, hogy kumarin, glikozid, stb. és gondolkoztam, mit is kell róla tudnom. :) És kb. egy hétig szinte semmit sem csináltam, csak olvastam, tévéztem, telefont görgettem. 

Valahányszor ránézek erre a lapra, elmosolyodom. J. azt mondta, na mostmár tényleg elhiszi, hogy levizsgáztam. :)))))) Neki is nagyon hálás vagyok, mert az utolsó két héten rengeteget segített. Hozta a csokit, sütit, elviselte a hisztimet, mosogatott, takarított. :) 

Büszke vagyok magamra, hogy ezt végigcsináltam! Persze a tanulás nem áll meg, az folyamatos, mert mindig szembe jön valami, amit nem hallottam még, vagy pontosítani akarom és akkor utána nézek. De jól van ez így. 

És, hogy mik a terveim? Arról is mesélek majd hamarosan. 

Szép hetet, végre igazi tavaszt kívánok nektek! ( Nálunk éppen szállingózott egy kis hó. )

Tipitá - Erika