Luca napja van, amihez nagyon sok népszokás kapcsolódik és asszonyi dologtiltó nap is. A legkedvesebb népszokásom a lucázás. Azért mert nálunk az ovisok járnak lucázni. Mindig jöttek a művelődési házba és jól teleszórták kukoricával meg szalmával, amíg elmondták a jókívánságaikat. Cserébe kaptak sok édességet. :) Emlékszem, amikor először jöttek, akkor már sok takarítósunk volt. Még szinte ki sem ment az utolsó gyerek a házból, amikor már hozták a parfist és a lapátot. Úgy kellett leállítanom őket, hogy fel ne seperjék, mert oda lesz a szerencsénk és minden egyéb is. Először nem is értették, hogy ezt most tényleg így kell hagyni egy napig? Mondtam, hogy bizony, igen. Aztán hozzászoktak.:)
Ma tényleg minimális házimunkát végeztem, mert Luca nap, azért mégis Luca nap. Délelőtt csak sütöttem. Egy répatortát, mert egy volt kollégám jött kávézni. Minden hónapban, ha sikerül, összeülünk egy kávéra náluk, vagy nálunk és jól megbeszéljük a dolgokat. Ma répatorta volt és kávé helyett forró fehércsoki. :) És sütöttem még egy kuglófot is, ami ajándék a vendégemnek. Én nagyon sok ehető ajándékot adok ismerősöknek, barátnőimnek. Dzsemeket, sütiket stb., stb. Szeretik. :)
Lehet, hogy furcsának tűnik első ránézésre.
Folyt.köv!
De jó lehet nálad vendégnek lenni! Mindenféle finomságokat és szépségeket kap ajándékba. Látom, hogy az asztalon van a múltkor sütött mézesből is. Szépek a csészék, a kis karácsonyfa, a csúcsdíszes ajándék. Nagyon értékelem, hogy ilyen ügyes vagy.
VálaszTörlésA Luca napról írt történet érdekes volt számomra. Mosolyogtam, hogy a takarítók rögtön takarítani akartak a gyerekek elmenetele után.
Nézegetem a Bali színei képet. Én elsőre azt mondtam, hogy az évszakokat ábrázolja, de azt írtad, hogy egy nap története. Igen, ez is lehet. Vízesést, leveleket és fát látok rajta. De ez csak az én ötletem. Várom, hogy írj róla. Legyen szép a napod, és köszönöm, hogy írsz.
Jó írni, mert tudom, hogy olvasod! :) Szeretek vendégeket várni, készülődni. Rengeteg csészém van, egész készlet vagy csak darabok, gyűjtési mániám idején elég sokat vásároltam. Ma már csak akkor, ha valami különlegeset találok. Jól tippeltél a képpel kapcsolatban! Igen, van vízesés, növények. Arról a napról szól, amikor egy szent forráshoz mentünk, ahol részt is vettünk egy rituális, tisztító szertartáson. Bementünk a vízbe és ahol előtört a víz a sziklából, oda kellett állni és a víz lemosott rólunk mindent, amit el akartunk engedni. Hát ez így egy mondatban elég furán hangzik, de ez a lényege. Az egészről az idegenvezetőnk nagyon sokat mesélt és fel is készített bennünket. Vittünk felajánlásokat, füstölőket is. Az esemény "érdekessége", hogy én úgy lefejeltem a sziklát, képletesen és a valóságban is jól fejbekólintottak, hogy egy olyan dudorom lett pillanatok alatt, amilyet még sosem láttam, csodájára járt mindenki. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt, visszahúzódott. A szertartás után egy warung-ban ebédeltünk, festettünk a szent vízzel. A kávézó terasza a dzsungelre, hegyekre nézett. Délután pedig a rizsteraszokra látogattunk, ami turista látványosság, de azért ki lehet kerülni a tömeget. Itt tobzódtunk a zöld minden árnyalatában, a vörös virágokban, a napfényben. Kb. ez van a képen. :) A bal felső sarokból indul, a sok sárgával. A vízesésben van egy fekete vonal, az a fejelés. :) Ezeknek a művészetterápiás képeknek az elkészítése más, az egész folyamat másképp hat. Én nem szeretek pasztellel rajzolni, de itt teljesen belefeledkeztem a színekbe és közben nagyon Balin voltam. :)
VálaszTörlésÉn is úgy vagyok a csésze és bögre vásárlással, ahogy te. Valamikor mániám volt gyűjteni őket, ma már csak akkor veszek, ha valami különlegeset találok. Egyformán gondoljuk.
VálaszTörlésNagyon élveztem a tisztító szertartás és a rizsteraszokra menés leírását. El tudom képzelni, olyan jól leírtad. Még a szikla lefejelését is, aminek egyáltalán nem örülök. A vízesésre gondoltam, de a növényekre is, mikor merengtem a képeden.