Fazekas szakkör

 Tegnap vettem számba magamban, hogy mikor is kezdődött az agyag iránti szeretetem. Valamikor a múlt században 😀 (milyen érdekes ezt kimondani), a 90-es évek elején találtam ki, hogy szeretnék megtanulni korongozni. Akkor elkezdtem járni a népművészeti stúdió fazekas szakkörébe. Emlékszem, legelőször malacperselyt készítettünk. Még meg is van. Tanultunk korongozni is, készült egy-két tálka. Aztán valami miatt ez abbamaradt. Nem emlékszem az okára. 

Évekkel ezelőtt ismerkedtem meg Szolanics Elvirával. Járt hozzánk rendezvényekre árusítani, bemutatózni. Így kezdődött a barátságunk. Utána gyerekszakkört vezetett, legutóbb pedig két éven keresztül felnőtt szakkört. Közben pedig a táborokban is tartott foglalkozást. Nagyon-naggyon sokat tanultam tőle, amiért hálás vagyok. Most a műhelyében tart szakkört, ahova meghívott és ahova lelkesen járok. Nagyon jó kis társaság jött össze. Inspiráljuk egymást, tanulunk egymástól. És közben sorban születnek a szépségek. 

Az idei szakköri téma a kályhacsempe volt. A táblakép ebből az inspirációból született. A tök mécsestartókat Elvira korongozta, mi csak díszítettük, mázaztuk. Még mindig nem tudok korongozni. És ez nem az Elvira hibája. Már tanított ő is. A korongozást rengeteget kell gyakorolni. Hogy az ember megtanulja és aztán már érezze azokat a finom kis mozdulatokat, ami olyan látványosan alakítja a korongon a különböző tárgyakat. Nagy munka! Varázslat! Amikor Elvira elkezd korongozni, szájtátva nézzük. Megfogadtam, ha jövőre is lesz szakkör, megtanulok. Legalább annyira, hogy tudjam, mikor, mit kell csinálni. 

A múlt héten Elvirának kiállításmegnyitója volt. Erre az alkalomra készült az album, ami a szakkörösök ajándéka volt. A gyönyörű kerámiákról készült csodálatos fotók mellé került egy-két szakköri kép is. Bár az album bonyolultnak tűnik, mert vannak zsebek, kihajtós részek, 2 nap alatt összeraktam. És nagy sikere volt. Szerettem készíteni. :)

Ma 11 éves a blogom!!!!! Hmmm... 

Szép hetet! 

Tipitá - Erika