Hétvégi énidő

 A fazekasság régi szerelem. 

Vagy 30 évvel ezelőtt elkezdtem járni egy fazekasszakkörbe. Már elkezdtünk korongozni is, ma is megvannak azok a tálkák, aztán az valamiért abbamaradt. 

Olyan nagy szerencsém van azonban, hogy évek óta ismerem Szolanics Elvira keramikust. Ő tartott nálunk először gyerekeknek, majd legutóbb felnőtteknek szakkört. Rengeteg sok szépséget csináltunk már az évek alatt. A héten tábor volt Elviránál, pénteken és szombaton én is ott voltam. Pénteken a már régebben készített tárgyakat mázaztuk, aztán meg raku égetés volt. Ez mindig nagyon izgalmas, mert sosem tudjuk, hogy az égetés után milyen lesz a végeredmény. A máz színét alakítja a füst, a forgács, az sem mindegy milyen fából van. Szóval nagyon sok minden, amit mi nem is tudunk befolyásolni. Így minden egyes tárgynál, mindegy kié, együtt lessük, hogy milyen lett. 😀🙏🙏



Ezek már mázazva vannak.


A golyóim. 😁😁 Már mindenki csak így emlegette. 
Kerti dísz lesz. 

A mázak, amik nagyon meg tudnak tréfálni bennünket. 

Gombák sokasága, meg ecsettartó. 

Ez a legszebb. Türkiz színű, aranyos csillámlással, repedésekkel. 
Csak fotózni nem tudom rendesen, de higgyétek el, csodaszép!







A raku szó jelentése: 
a ráérő idő élvezete. 
És tényleg. Konkrétan fogalmam sem volt, mikor, hány óra van. 
És igazából nem is érdekelt. :)

Szombaton szobrászkodtunk. Amikor Elvira legelőször szólt, hogy van ilyen lehetőség, azt mondtam, hogy de jó, oké! Aztán gondolkoztam, hogy biztos, hogy akarom én ezt? :) Szombaton, amikor megérkeztem, a többiek már dolgoztak. Amikor megláttam, azt mondtam, hogy én ezt nem merem. De Elvira rábeszélt. 🙏
Érdekes volt. A komfortzónámon teljesen kívül. Figyeltem a többieket, baromi ügyes volt mindenki, hallgattam a magyarázatot, próbáltam felfogni, mit kell néznem, látnom. Az agyag is másképp működött a kezünk alatt, mint máskor. 
Aztán alakult egy fej. Eszembe jutott róla a Nagyapám, aztán meg Édesapa...
Mindenféle hibája van, de vannak egészen jó részei és az arányok is elfogadhatóak. Örülök és hálás vagyok, hogy kipróbálhattam. 


A háttérben Verebélyi Olga, aki végtelen türelemmel tanított bennünket. 
Többször megmutatva, elismételve ugyanazt.





Délután ismét égettünk. Hosszas kutakodás, logikázás után rájöttünk, melyik a türkiz színű máz. A kivizöld. 😁 Logikus, ugye? 😁
Átfestettem a pirosas golyóimat, mert nem tetszett a színük. Érdekes lett. Jobban tetszik, mint az eredeti. A következő alkalommal gyártok még golyókat, azok majd teljesen türkizek lesznek. Egyszer. 


Ilyen volt


Ilyen lett.

Este Udvaros Dorottya koncertre megyek. Nagyszerű lezárása a hétnek. 😀🙏

Szép új hetet! 
Tipitá - Erika







Megjegyzések