Tegnap reggel a 7 óra után a buszhoz siettem. (Az túlzás, hogy siettem, mert pár napja fáj a térdem, nem tudok rendesen mozogni.) Nem szoktam ilyen korán indítani a napot. Vagy ha igen, akkor itthon.
Ahogy mentem a csodálatos napsütésben, már melegben, pedig még reggel volt és a viszonylagos nyugalomban, eszembe jutott egy korábbi reggel. Amikor pár éve, pontosan hat, először voltam Velencében. Péntek reggel volt és a kisváros, vagy falu állomására siettünk a szállásunkról, mert vonattal mentünk be Velencébe. Ismeretlen utakon haladtunk bámészkodva, folyamatosan fényképezve és mindent megcsodálva. De időre mentünk, a vonatot nem akartuk lekésni, ezért majdnemhogy rohantunk. Akkor volt hasonló reggel. Szikrázó napsütés és meleg, amiből már tudni lehetett, hogy egész nap meleg lesz. És nyugalom, ébredezés, madár csicsergés mindenhol. Akkor sem nagyon találkoztunk emberekkel, csak az állomáson és persze Velencében.
És nagyon emlékszem arra a pillanatra, amikor kiléptem az állomás épületéből és megláttam a vizet, szemben egy templomot... és álltam és bámultam. És Tina mosolygott mellettem. 😊🙏 Az útitársaim már valamennyien voltak korábban Velencében, én viszont nem. Nekem minden új volt és első. Ahogy ez az utazás volt az első útinaplós utam is. Nagyon vágytam rá, attól a pillanattól, ahogy elolvastam a kiírást. Le is mondtam róla egy időn belül, mert nem volt rá pénzem. Aztán segítséget kaptam, Édesapától. 🙏 Már majdnem letelt a jelentkezési határidő, amikor telefonáltak, hogy megveszik a gyarmati házat, amit akkor már második éve árultunk. Nagyon boldog voltam. Amikor elmondtam J-nek és kiörömködtük magunkat, halkan megjegyeztem, hogy akkor én el is mehetnék Velencébe. Azt mondta, menjek. Ettől úgy meglepődtem, mert korábban sehova sem mentünk külön, sőt, nem is nagyon utazgattunk. A házért kapott előlegből lett pénz, aminek egy részét magamra költhettem. Így jutottam el Velencébe, segítettek azok akiket nagyon szeretek, és akik szeretnek engem.
Érdekes élmény volt ez a reggeli séta. Nagyon jól esett. Örültem, hogy eszembe jutott az a korábbi velencei reggel.
Milyen jó, ha egy itthoni séta régi emléket idéz fel. Ráadásul egy velencei emléket hoz elő. Jó, hogy meglett rá a pénz, és eljutottál oda. Együtt sétáltam veled. Egyszer voltam Velencében, nagy eső volt éppen, rossz időpontot választottam.
VálaszTörlésMost viszont jó, hogy odaért az eső hozzátok.
Gyógyulást kívánk térdednek.
Engem elvarázsolt Velence. Nagyon intenzív két napot töltöttünk a városban és minden percét élveztem. Jó lenne egyszer újra.
TörlésAz eső azóta is eseget. Én szeretem az ilyen időt.
Félnapos velencei emlékemet juttattad eszembe... Köszönöm!
VálaszTörlésDe jó! :) Szívesen! :)
Törlés