Születésnap

 A héten volt Édesapa születésnapja. 85 éves lenne. 

Sokat gondoltam rá. Vagyis sokat gondolok rá. És jókat beszélgetek vele, amikor a kertben teszek, veszek, vagy éppen kínlódok valamivel. 😊 És tudom, hogy olyankor egy felhő szélén ül és vigyorog rajtam. 

Neki a mindene volt a föld, a kert. Agrármérnöknek tanult, de nem lett diplomás ember. Az egyik tanárával nagyon nem jött ki, és ezért feladta. A történetet sajnos nem ismerem teljesen. Csak azt, hogy az egyik tantárgyból többször meghúzták. 

A földhivatalban dolgozott egész életében. A környező falvakat jobban ismerte, mint bárki más. Melyik föld kié, hol van pontosan stb., stb. Ismerte a falurészeknek, dűlőknek a nevét. Amikor nyugdíjba ment, még évekig megkeresték egy-egy földdel kapcsolatban. És rögtön tudta, miről és kiről van szó. Annak idején járt tagosítani, többek között Nagyhalászban is. 

Emlékszem, általános iskolás voltam, amikor vettünk egy telket. Amolyan hétvégi telket. Nem mintha nem lett volna egy hatalmas kert a házunknál. 😏 Mindegy. Ez lett a Birtok. Csak így emlegettük otthon. Nagyon szép helyen volt, Túristvándi határában, a telek végén a Túr folyóval. Amikor megvették a szüleim a telket, az első évben uborkát termeltünk. Hát... mindenki nagyon hamar megutálta. Két naponta szedni kellett, bármi is volt, mert a kicsi uborka volt a legdrágább. Ahhoz már elég nagy voltam, hogy szedjem, nem volt kibúvó. Meleg volt néha, az uborka szúrt, hiába volt kesztyű. Édesanyáék meg otthon éjszakáig válogatták a másnapi leadásra. nem volt álommeló. Arra nem emlékszem már, hogy egyáltalán megérte-e. De a szüleim a munkahelyük mellett mindig dolgoztak valamit és nekünk mindig megvolt mindenünk. 

Az biztos, hogy egy ilyen uborkaszedős nap után bőgve kijelentettem, hogy nekem sose lesz kertem, mert nekem ez nem kell, én ezt nem fogom csinálni. Édesapa előszeretettel emlegette ezt az "előadásomat", főleg, amikor meglátta, hogy mekkora kertünk van Halászban. 😁😁Meg, amikor a kerttel kapcsolatban kértem tanácsokat. És nagyon sokszor eszembe jut, amikor a kertet tervezem. Lám, azt akarom csinálni, amit ő is mindig akart és csinált is. Gazdálkodni. Bár nem minden jött neki össze, de a mezőgazdaság ilyen sajnos. De szinte mindennap kiment a földre, vagy az erdőbe, almásba, hogy szétnézzen. És olyankor boldog volt. Ugyanilyen boldogságot érzek én is, amikor lemegyek a kertbe és vetek, gyomlálok vagy betakarítok, vagy csak fotózok. Ezt is kaptam tőle. 💓

Mostanában rendezgettem a családi és mindenfajta fotókat. (Rengeteg van, valahogy rendszereznem is kellene, bár szerintem ez esélytelen. ) Szóval, találtam néhány nagyon fiatalkori fotót Édesapáról. 

Egy sokkal későbbi.

Boldog születésnapot Édesapa odafönt! 

Erika