A képen Nagymama barátnője, azt hiszem. 1941-ben.
A "Varrjunk magunknak pongyolát" újságcikket az egyik szakácskönyvben találtam. Valószínűleg Nagymama tette oda. Nagymama lánykorában varrólány volt. Sokat varrt gyerekkoromban is, de csak a családnak. A centiméter is az övé volt.
Egy kellemes délután, közös alkotás idején készült. 😀
Gyerekkorom óta gyűjtöm a bélyegeket. Nagyapa tanította meg, hogyan kell leáztatni a borítékról. Volt valamilyen bélyegalbumom is, azt is együtt csináltuk. Szeretem a bélyegeket, sokszor használom is oldalakon, hiszen olyan szépek. A mai napig áztatom a borítékról. 😂😂
Ezen az oldalon NDK-s bélyegek vannak. Méghozzá azért, mert az asztalomon volt egy olyan bélyegtartó féle, az van legalul, amiben vadiúj :) bélyegeket találtam. Valamikor a 80-as évek elején jártam az NDK-ban többször is építő táborban. Azt hiszem, ez az a korszak. Aztán elővettem a Férjem gyerekkori bélyegalbumát, mert neki is volt. De neki bársony borításos, igazi. Ott találtam még sok NDK-s bélyeget. Hát, valahogy így lett ez az oldal. 😀
Betelt a könyvem. 42 oldal fért bele. Jó duci lett, pedig nagyon sok lapot kiszedtem belőle. A gerince tovább szakadt sajnos, de szerencsére a borítás megtartja. Ja, a borító az esküvői kosztümöm maradékából készült. 😀
Nagyon várom a jó időt! Mennék végre a kertbe dolgozni.
Szép napokat! Vigyázzatok magatokra!
Tipitá - Erika
Mind szép, de az utolsó a kedvencem. Szép az a zöld növény és a pillangók. Múltkor is a lepkéset választottam ki. Úgy látszik valamilyen különös vonzalom fűz hozzájuk.
VálaszTörlésTe is vigyázz magadra, és legyenek szép napjaid!
Én is nagyon szeretem a pillangókat. Sok oldalamon van. Szépek. Nekem a könnyedség és a harmónia jut róluk az eszembe.
Törlés