Újabb heti beszámoló az art journal oldalakról :) .
Pinteresten láttam egy csodás madárkát. Ő nem is hasonlít 😁, csak a technika kicsit. A színátmenetet próbáltam érzékeltetni.
Rengeteg fecni, kivágat van mindig az asztalomon. Aztán időnkét ezek dobozokba kerülnek, azok meg csak gyűlnek. Pakolgatás közben most jó sokat találtam. Ez az oldal csak négyzetekre van osztva és mindenféle van ragasztva az egyes részekbe. Évszázados maradék papírok. Van, amelyikről még tudom is, mikor használtam. :)
Találtam régi fotókat is. Olyanokat, hogy nem is tudom, kik vannak rajta. Szerintem Nagymama ismerősei voltak. Ez a kislány is egy ilyen fotón volt.
Azért közben elgondolkoztam, hogy milyen élete lehetett, hogy hívták...
A mindenféle vacak felhasználásának másik módja. Itt összeragasztottam vagy csak összetűztem a mindenféléket, aztán így ragasztottam a naplómba. Hát ez nagyon jó szórakozás. Gyártottam jó sokat , mert teljesen belemelegedtem. 😀 És jelentősen megcsappant a készletem. 😁😁
Lezárások után. 😔
Ezt most nagyon szeretem. Tegnap Pesten voltam, scrapper társakkal kicsit alkottunk. Mondjuk én nem scapbookoztam, hanem megcsináltam ezt az oldalt. ( Meg befejeztem az előzőt.) Tetszik a festés, pedig tényleg annyira ötletszerű volt és szárítással együtt is csak 10 perc. Meg a sok kis apróság, ahogy végül megtalálta a helyét. És a sok rossz mellett, tényleg itt a tavasz!! :)
Szép hetet mindenkinek! És kitartást az új helyzethez.
Vigyázzatok magatokra!
Tipitá - Erika
Próbáltam választani közülük, de mind tetszik. Talán mégis a kislányos a kedvencem. Nekem is vannak régi képeim azokról, akiket nem ismertem. Már biztosan nem is élnek. Ha gyerek képeket nézegetek, akkor tudom, hogy előttük volt még az élet. Vajon milyen lehetett?
VálaszTörlésJó dolog lehet együtt lenni a scrapper társakkal. Egy kis összetartó csapat gyűlik össze hasonló érdeklődési körrel, hobbival. Neked is kitartást az új helyzethez. A lehetőségekhez mérten szép hetet is kívánok.
Mostanában rengeteg fotót nézegettem. Nagyon sok van. Nagyapám is fotózott, sőt képeket is hívtunk elő. Volt nagyítógépe hozzá, szárítója. A műhelyéből sötétkamrát csinált. Nagyon emlékszem ezekre, szerettem vele ott lenni, tanítgatott. Csak amatőr szinten ment minden, de jó volt. Tőle kaptam az első Szmena8-amat. :) Ezek a fotók mostanra, hát hogy is mondjam, erősen gyenge minőségűek. :) De azért még fel lehet ismerni, ki van rajta. :) Meg ugye az emlékek. A nagyon régi fotók, amik műteremben készültek a 30-as, 40-es években, hát azok gyönyörűek. Rajta a fotóművész pecsétje stb., stb. Nagyon szeretem ezeket a képeket nézegetni, minden apró részletét megfigyelni. Egy-egy ilyen fényképrendezős alkalommal annyi emlék bukkan fel, hogy elég utána rendet tenni. Kívül és belül is. :)
Törlés