A raku

  Nagyon régóta érdekel a fazekasság. Rajongva vonzódom a népi kerámiához is. Egy-egy szép forma és szín, minta, ámulatba ejt. A tejes köcsögök, a csuprok, szilkék, kannák és korsók, és még a számtalan, cserépből készült edény, mind kedvenc. Ha kiállításon látom, szeretném kézbe venni, megsimogatni valamennyit.  Azt, hogy mennyire jó is ezekben sütni, főzni, használni, akkor tapasztaltam meg, amikor végre rátaláltam egy  régi cserép kuglófsütőre. Amikor először sütöttem benne, az addig használt szilikonos formámat, mert azt nem kellett vajazni, zsírozni, milyen jó már, egy laza mozdulattal dobtam a kukába (szelektívbe :) ). És majdnem sírtam, amikor véletlenül levertem és darabokra tört. ( Láttam a mozdulatban, hogy le fog esni, de nem tettem ellen semmit sem. Ti voltatok már így? )  Aztán kaptam egy másik cserepet, ami inkább kerámia, de nem olyan jó, mint az a régi. De majd egyszer találkozom úgy is egy nagyszerű darabbal. :)

 Szóval, valamikor nagyon-nagyon régen jártam egy fazekas tanfolyamra. Korongozni is tanultunk. Aztán az úgy abbamaradt. És akkor jöttek a pályázatok. Először gyerekeknek tudtunk tanfolyamot szervezni, most pedig egy két éves felnőtt szakkör volt. Sajnos véget ért...
Jó csapat jött össze, munka közben mindig jókat beszélgettünk.

Az utolsó alkalommal Elviráéknál, a mesterünk, rakuztunk.
A raku szó jelentése: a ráérő idő művészete. Ugye milyen szép? :)
A raku Japánból származó kerámia égetési mód. Eredetileg egy kiotoi fazekascsalád munkáit jelölte. Ma már elterjedt az egész világon. Elvirának is nagy kedvence, ezért is ismertetett meg vele bennünket. Építettek hozzá kemencét, így a kertjükben tudunk rakuzni. ( A kert egy csodahely! Kedvenc helyek egyike. Harmonikus, gyönyörű, nyugalom szigete. Mondtam, hogy néha mennék, csak úgy, ott ülni kicsit. Mehetek! :) :) Kapok kávét is! )
Rakuzáshoz samottos agyagot használunk, mert az világos színűre ég.

Nem az én munkáim, sajátot nem fotóztam.

A rakus mázak is másfajták. Először is, csak egy körülbelüli színt tudunk. Azért, mert a végleges szín nagyon sok mindentől függ. Hogy éri majd a füst, a levegő, a többi mázzal milyen kapcsolatba lép. 

Így aztán, amikor kérdeztük a mázak színét, jókat nevettünk a meghatározáson. 

A szürke csík kék lett, de olyan kék, ami nagyon nem tetszik. Így még egyszer lett mázazva, de a végeredményt még nem láttam, mert azt már nem vártam meg. 

Ezek után jön az égetés. 1000 fokra kell felhevíteni a kemencét. Aztán rögtön egy faforgáccsal teli edénybe tesszük a kerámiákat. A forgács meggyullad, a láng, a gőz, a füst tovább alakítja a színt. Utána kap egy vizes fürdőt és már kész is. :) Aztán, ha nem tetszik, akkor lehet újra mázazni. És vagy megtalálod a várva várt színt, vagy nem. Na, ezért is nevezik a ráérő idő művészetének. Nagyon bele lehet feledkezni, lehet kísérletezni és gyönyörű dolgokat alkotni.  

A kemence egy hordóból készült. :)

Kb. 400 fokos. Valami szétdurrant, azért vették le a tetejét. 

Kiszedés a kemencéből

Gombafejeim. :) 

  

Kaptam egy mini orchideát a szakkör szervezéséért. 

Gyönyörűséges!! 

Szép napokat kívánok!

Tipitá - Erika

Ui. : Visszapörgetve, rájöttem, hogy írtam én már erről, meg voltak hasonló fotók is. Akinek sok az ismétlés, bocsi. :) Nekem ez a téma, bármikor jöhet. Lesz is még folytatás. :)