Amikor 2018-ban hazajöttem Baliról, azt mondtam, hogy nekem oda még vissza kell mennem. Ezért szinte logikus is volt :), hogy, amikor Tina ismét elkezdte szervezni az utat, jelentkeztem rá. December óta készülődünk, akkor vettük meg a repülőjegyet, nem is olyan egyszerűen. De most nem kellett egyedül tervezgetnem, mert az egyik ismerősöm is jelentkezett az útra, innen Halászból. A január, február gyorsan elszállt, és már indultunk is. (Az indulás előtti napokat keményen végigdolgoztam, minden nap rendezvényünk volt, mondhatni beestem az utazásra. Ennek az lett a következménye, hogy az első balis nap végére kiütéssel győzött a fáradság, kialvatlanság.)
De a lényeg az, hogy újra Balin voltam, Ubudban, ugyanabban a szobában, ahol korábban is laktunk. Megnyugtatóan jó érzés volt az ismerős helyen. :)
Nagyon jó volt az ismerős helyeken járni, ismerős emberekkel találkozni. Amikor a világ másik részen megismernek, mert már találkoztatok és emlékeznek rád, az nagyon jó érzés.
Voltak olyan programok, amiket már korábban is végigcsináltunk. De ez egyáltalán nem számított. Csak annyival volt másabb, hogy tudtam, mire számíthatok. De új élmények, megélések, megtapasztalások voltak benne. És ezért végtelenül hálás vagyok.
Az utazás előtt próbáltam arra is koncentrálni, hogy ne legyen bennem elvárás, összehasonlítgatás az első úttal. Az akkor és azokkal az útitársakkal a lehető legjobb volt. És ez a második új útitársakkal, új helyszínekkel is szintén a lehető legjobb. Bali a színeivel, fényeivel, ízeivel, illataival, embereivel, virágaival, vizeivel és minden más egyébbel újra elvarázsolt, elringatott, ámulatba ejtett.
Képek, válogatás nélkül:
De a lényeg az, hogy újra Balin voltam, Ubudban, ugyanabban a szobában, ahol korábban is laktunk. Megnyugtatóan jó érzés volt az ismerős helyen. :)
A kedvenc szobromat ismét naponta üdvözölhettem
Bali most egy másik arcát mutatta. Az esős évszak végén voltunk, de még minden nap esett az eső. Néha nem is akárhogy. Délutánonként már vártuk, hogy mikor fog esni. Egyszer- kétszer eláztunk, néha kicsit, néha nagyon, és ez jó volt, hogy ezt is megtapasztaltuk.
Nagyon jó volt az ismerős helyeken járni, ismerős emberekkel találkozni. Amikor a világ másik részen megismernek, mert már találkoztatok és emlékeznek rád, az nagyon jó érzés.
Voltak olyan programok, amiket már korábban is végigcsináltunk. De ez egyáltalán nem számított. Csak annyival volt másabb, hogy tudtam, mire számíthatok. De új élmények, megélések, megtapasztalások voltak benne. És ezért végtelenül hálás vagyok.
Az utazás előtt próbáltam arra is koncentrálni, hogy ne legyen bennem elvárás, összehasonlítgatás az első úttal. Az akkor és azokkal az útitársakkal a lehető legjobb volt. És ez a második új útitársakkal, új helyszínekkel is szintén a lehető legjobb. Bali a színeivel, fényeivel, ízeivel, illataival, embereivel, virágaival, vizeivel és minden más egyébbel újra elvarázsolt, elringatott, ámulatba ejtett.
Képek, válogatás nélkül:
Szép napokat!
Bár ez nem olyan könnyű most!
:)
Tipitá - Erika
Gyönyörű!
VálaszTörlés:) Nagyon! :)
VálaszTörlés