Először jöttek a porcelánok. Pontosabban nem is, mert az üvegek és a rózsaszín üvegből készült mindenfélék. Gyűjtögettem, pakolásztam.
Aztán a porcelános időszak alatt sok minden változott. Rengeteg mindent lecseréltem. Eladtam vagy elajándékoztam és újakat vettem. Ami csak nekem új, mert a legtöbb lomos turkálókból került ki, vagy más csetreszesektől. :) Mindig szerettem a régi tárgyakat, de mostmár el is kezdtem használni őket. Mert mikor teázzak a régi, gyerekkoromban is a konyhaszekrény üveges részében levő, sosem használt gyönyörű teáskészletből, ha nem most. Az, hogy a Villeroy márka lett a kedvencem, mindenhol kiszúrom, már csak hab a tortán. Mert ugye az egyik legdrágább. :)
Aztán szépen lassan a porcelánokkal való foglalatosság is lecsengett. Van még, de már csak éppen, és a teljes felszámolással foglalkozom.
Miután elhatároztam, hogy nem kezdek el újfajta akármiket gyűjteni, mert éppen elég, ami már megvan, szépen lassan becsúszott a gránit és zománcos őrület. A műanyagokat lecseréltem régi gránitra, amiket innen-onnan kaptam (többnyire már nem használt, virágtartó stb. állapotban), vagy nagyon olcsón jutottam hozzá. És ehhez jön a kékzománcos őrület. Amikor már úgy gondolom, hogy minden van, sőt több is, mert J. majdnem minden börzéről egy újabb tölcsérrel jön haza, akkor szembe jön velem egy olyan kék zománcos ételhordó, amilyet még sosem láttam. Persze, hogy nem lehet otthagyni. Vagy pl. ezt a merőkanáltartót, amit eddig csak pinterest képeken csodáltam. Igaz, hogy nem kék, na, az lett volna nagy szám, de zománcos, csodálatos, éppen elférnek rajta a merőkanalaim és az enyém . :)
Karácsony előtt sikerült is feltenni a falra, így nem maradhatott le róla a karácsonyi dekoráció.
Aztán a porcelános időszak alatt sok minden változott. Rengeteg mindent lecseréltem. Eladtam vagy elajándékoztam és újakat vettem. Ami csak nekem új, mert a legtöbb lomos turkálókból került ki, vagy más csetreszesektől. :) Mindig szerettem a régi tárgyakat, de mostmár el is kezdtem használni őket. Mert mikor teázzak a régi, gyerekkoromban is a konyhaszekrény üveges részében levő, sosem használt gyönyörű teáskészletből, ha nem most. Az, hogy a Villeroy márka lett a kedvencem, mindenhol kiszúrom, már csak hab a tortán. Mert ugye az egyik legdrágább. :)
Aztán szépen lassan a porcelánokkal való foglalatosság is lecsengett. Van még, de már csak éppen, és a teljes felszámolással foglalkozom.
Miután elhatároztam, hogy nem kezdek el újfajta akármiket gyűjteni, mert éppen elég, ami már megvan, szépen lassan becsúszott a gránit és zománcos őrület. A műanyagokat lecseréltem régi gránitra, amiket innen-onnan kaptam (többnyire már nem használt, virágtartó stb. állapotban), vagy nagyon olcsón jutottam hozzá. És ehhez jön a kékzománcos őrület. Amikor már úgy gondolom, hogy minden van, sőt több is, mert J. majdnem minden börzéről egy újabb tölcsérrel jön haza, akkor szembe jön velem egy olyan kék zománcos ételhordó, amilyet még sosem láttam. Persze, hogy nem lehet otthagyni. Vagy pl. ezt a merőkanáltartót, amit eddig csak pinterest képeken csodáltam. Igaz, hogy nem kék, na, az lett volna nagy szám, de zománcos, csodálatos, éppen elférnek rajta a merőkanalaim és az enyém . :)
Karácsony előtt sikerült is feltenni a falra, így nem maradhatott le róla a karácsonyi dekoráció.
Azért itt is van egy kék. Ezt is J. szerezte. :)
Bónusz kép:
Ez a régi fedőtartó is ősszel került fel a falra. Gránit és egy villeroy tányérokkal.
Jaj de szeretem.
Szép napot Mindenkinek!
Esik a hó! Szeretem! :)
Tipitá - Erika
Megjegyzések
Megjegyzés küldése